Rész

 1 II   |              Az égben!~- Az égben?~- Ott!~- S a hányadikban?~- A
 2 III  |              tudtam volna, talán már ott volnék, hol a megrepedt
 3 VI   |             valóban megtörtént... de ott volt a bizonyság elõttem,
 4 VI   |          másikat vegyek föl, s amint ott voltam, elfeledtem: miért
 5 VII  |            hogy nem boldogulok vele, ott hagytam õket.~Még azon nap
 6 VII  |             De ha meg nem jelensz?~- Ott leszek, becsületemre!~-
 7 VIII |          gyûrû még kezeden van?~- És ott lesz mindhalálig, Rózám! -
 8 VIII |         földben legyen eszméletem... ott is boldogan fogok végetlen
 9 XI   |             imádott Rózám! Halld meg ott alant... és kelj föl...
10 XI   |          ablakát.~- Ki az? - hangzék ott benn.~- Nyiss ajtót! - mondám.~-
11 XI   |           hogy segítségért kiáltasz: ott benn termek nálad, és kettéhasítom
12 XII  |              Róza arcát megpillantám ott lenn: lelkem kiszenvedett,
13 XII  |        alkalmasint pásztorok hagytak ott. Melléje mentem, s végtelen
14 XIII |           csapszékbõl. Ahova löktek, ott aludtam el; s midõn kijózanodva
15 XIII |          szeretett, de mindazonáltal ott hagyám és eljövék. Nagy
16 XIII |     legközelebbi helységig tart.~- S ott?~- Ott lesz pénz, barátom,
17 XIII |           helységig tart.~- S ott?~- Ott lesz pénz, barátom, annyi,
18 XIV  |            kora hajnal állt elõttem; ott sötétedett, itt világosodott,
19 XVII |               szobámba indultam hogy ott bevárjam Hiripit. Az ajtóban
20 XVII | kétségbeestek eddig, hogy nem vagyok ott, mert nélkülem a kártya
21 XVII |             estére.~- Itt leszek.~És ott lettem pontosan. Este nekiültünk
22 XIX  |            az utcán, mikor kilökték, ott fekve is maradt; egy tapodtat
23 XIX  |            érünk rá. Siess, hogy még ott találd...~Eszmélet nélkül
24 XIX  |             De hiszen egyszer voltál ott, amint hallottam...~- Igen,
25 XIX  |           betegeskedés után meghalt. Ott voltam oldalánál, midõn
26 XX   |           akármeddig beszélnék, csak ott volnék, ahonnan elindultam,
27 XX   |              az utolsó háznál valék, ott láttam meg e kis medicei
28 XX   |              hogy a kertésznõ minden ott termett virágnál százszorta
29 XX   |             ablakán. Szép kertészném ott ült az ablaknál, én kalapot
30 XXIII|             akasztott emberek vannak ott, és azok, akik õket eltemetni
31 XXIII|      teljesen kísértetes sugárait...~Ott feküvék hosszában, mereven,
32 XXIII|              útközben -, nem hagytuk ott kötelét?~- Nem, uram, eltette
33 XXV  |        meghal ön, leülök sírjára, és ott fogok ülni, míg le nem fektet
34 XXV  |                huszonhat esztendeig. Ott mondám el naponként térden
35 XXV  |             Ternyeihez fordultam, ki ott feküdt a földön és nyögött,
36 XXVI |            mellé ástam János sírját; ott nyugszik mellette, kinek
37 XXVI |           föld alatt... sem itt, sem ott nem fog akkor verni szívem,
38 XXVII|            munkában vagyok.~- Hagyja ott munkáját.~- De csak szeretném
39 XXVII|              midõn beléptem, s a fiú ott ült maga az asztalnál, várva
40 XXVII|              konyhában.~- Mit csinál ott?~- A vacsorát készíti.~-
41 XXVII|            el az estebédet, s ezután ott hagytam õket. A fiú kikísért.~-
42 XXVII|                Az akasztófa?~- Igen, ott van, jól megérts: az éjszakkeleti