Rész

 1 VI   |             Róza szakítá õt félbe:~- Uram, ez szemtelenség, alávalóság!
 2 VI   |              Róza, hozzám simulva.~- Uram - szólítá meg Rózának atyja
 3 VII  |            segédem lész.~- Szívesen, uram, s mi dolgom lesz új hivatalomban?~-
 4 VII  |         talál valahogy odaveszni, jó uram?~- Ha én veszek oda? Akkor
 5 VII  |                Tán korán is van még, uram! - mondá szolgám, amint
 6 VIII | parancsolatomat - feleltem.~- Tudom, uram, de erõvel be akar törni;
 7 VIII |         Fátyol? Tehát hölgy?~- Igen, uram.~- Hölgy? Hm; bizonyosan
 8 X    |           férje kívánok lenni.~- Ah, uram, ön ámít engemet, miként
 9 X    |            isten áldja meg önt érte, uram!~Eltávoztam.~ ~
10 XI   |          jóisten tudja.~- Ön tréfál, uram.~- Ej, hát már oly rég halt
11 XI   |              ad többé, mint ön volt, uram.~- Eh, ne beszélj ilyen
12 XI   |              darabra kísérem el önt, uram. Engedje meg, könnyebb lesz
13 XI   |              nyitá. - Mit keres itt, uram, ily késõn? Mit kíván tõlem?~-
14 XII  |             laktam jól e csonttal.~- Uram - szólíték meg egy mellettem
15 XII  |             egy mellettem elmenõt -, uram...~- Nos? - kérdé az.~Hallgatva
16 XII  |         kérdé ismét.~- Semmi, semmi, uram...~- Máskor tartsd bolonddá
17 XIII |           nemkülönben méltányos. Ah, uram, ön megszégyenített engemet,
18 XIII |           folytatá beszédét:~- Igen, uram, ön megszégyenített s én
19 XIII |          ezzel sokat mondtam.~- Hja, uram - válaszolék -, gyakorlás
20 XIII |     méltatlanokra pazarolja kegyeit. Uram, ha én itt csaplár volnék,
21 XVII |     tettetett bosszankodással. - Ah, uram, olyan pajkos ez a gyerek,
22 XVII |          gondunkat viselted...~- Óh, uram...~- Nevezzen fiának, anyám! -
23 XVII |        kiálték föl elérzékenyedve.~- Uram, édes jó uram! - kiálta
24 XVII |      elérzékenyedve.~- Uram, édes jó uram! - kiálta föl õ még érzékenyebben.~
25 XVII |            érdemli ezt a szép nevet, uram! Már úgyis rajtakaptak,
26 XVII |            sem érdemel. Tudhatja ön, uram, hogy én nemigen szeretem
27 XVII |              Sajnálom. De tudja mit, uram, csak itt marad már?~- Itt;
28 XVII |             Hát holnap majd eljövök, uram, vagy legközelebb mihelyt
29 XVII |              és indult.~- Megálljon, uram - szólítá meg egy játszó -,
30 XIX  |         újsággal lépett be hozzám.~- Uram - kezde beszélni -, a városban
31 XIX  |          mert akkor még józan voltam uram, bocsásd bûnömet! De azóta
32 XX   |              boldogult Hiripi Gáspár uram.~Körülbelül három éve volt
33 XXII |                Csillapuljon, édes jó uram! - esedezett János.~- Mondd
34 XXIII|             Jánosnak.~- Maradjon ön, uram - felelt õ -, hiszen mi
35 XXIII|          hagytuk ott kötelét?~- Nem, uram, eltette ön - felelt János.~-
36 XXV  |              elkorbácsolhat magától, uram, de én mindannyiszor vissza
37 XXVII|             történetet.~- Beszéljen, uram, beszéljen.~- Hát hallottál-e
38 XXVII|               Ah, mily nagylelkû ön, uram!~- Nem éppen oly nagylelkûség.
39 XXVII|                   Óh, dehogy költöm, uram, dehogy!~- De ha mégis elköltenéd...
40 XXVII|      forintot adok?~- Kevesebbel is, uram, amint ön akarja, úgy fogok