Rész

 1 II   |        Boldizsár. E lányt bírnom kell, nõmnek kell lennie, vagy...~-
 2 II   |        lányt bírnom kell, nõmnek kell lennie, vagy...~- Vagy más
 3 II   |         meg fogom látni...~- Meg kell õt látnod, hogy megítélhesd:
 4 III  |      hogy te szeretsz, szeretned kell engemet... oh, ha ezt nem
 5 IV   |           Nem lelém õt honn. Meg kell õt találnom, ha az ítéletnapig
 6 VII  |      vagyok kötelezve.~- Vívnunk kell, Ternyei; vagy te ölj meg
 7 VII  | akármikor és akárhol, ha már meg kell lennie.~- Tehát holnap napfölkeltekor
 8 VII  |         mert halálomnak titokban kell maradnia. A világ majd azt
 9 VII  |    bánatomban elbujdostam; s úgy kell, hogy ezt gondolja. Gyilkosomon
10 VII  |  kardokat folyvást tartva.~- Nem kell egyik sem - mondám.~- Tehát
11 VIII |        haljak meg... ha majd meg kell halnom; mondd, hogy szerettél...~-
12 VIII |       Rózát, hogy végre távoznia kell tõlem.~- Itt az ideje, hogy
13 IX   |         fiam kedveért. Nekem nem kell feleség; de ama szegény
14 X    |        engem, annak halálára azt kell mondanom: hála istennek.~
15 XI   |     vesszük el. Ternyeinek élnie kell, élnie nyomorultan!... De
16 XI   |     ellen - feleltem. - Több nem kell, majd ád az isten. Éljen
17 XI   |        jössz? Még egyszer látnom kell téged, szívem kitépett gyökere!
18 XI   |     gyökere! Még egyszer látnunk kell egymást. És te csak nem
19 XII  |  Hallgatva álltam mellette.~- Mi kell hát? - kérdé ismét.~- Semmi,
20 XIII |          és lónak hinni soha nem kell; tele vagynak ezek hamis
21 XV   |  mesterség, aztán gazdálkodni is kell gyermeked számára: ezt felelte,
22 XVII |         õt, hol leszálltunk. Meg kell õt még ma látnom - gondolám -,
23 XVII |       mondám én -, annak már nem kell semmi... Vagy igen: temetés.~-
24 XVII |           Hanem most már válnunk kell, barátom - szóla Ternyei -,
25 XVII |         nem akarnék adni; mennyi kell?~- Semennyi! - mondám megvetéssel. -
26 XIX  |       mindjárt félmesszely vizet kell is meginnom; magyarázd meg
27 XIX  |         semmi, lesz más, amennyi kell. És most beszéljünk a jövendõrõl,
28 XIX  | bõvségében”; de mindazonáltal el kell mennem, és minthogy el nem
29 XIX  |     szívem reped meg bele, de el kell válnunk, pajtáskám...~-
30 XX   |         Jánoskám? Lovagolni csak kell, s ha már lovon ülök, csak
31 XX   |            Ha csakugyan gyötörni kell valakit - mondá fiam -,
32 XX   |        Mert mindig látok. De meg kell vallanom, hogy ilyet még
33 XXII |        tegyek?~- Szöknöd, futnod kell...~- És hova?~- Akárhova,
34 XXII |       eszembe. Jó. Megyek. Lovat kell nyergeltetni, mert ez, melyen
35 XXII |        õt, azért nekem is halnom kell, mert itt a jelszó: életet
36 XXV  |        rajta, te; de néked is le kell hullanod, mert illik, hogy
37 XXV  |         kopaszon álljon a fa. El kell válnunk, barátom. Én nem
38 XXVII|          magunké. Azonban mennem kell. Isten veled. Tehát, amint
39 XXVII|    embernek csak körültekintenie kell, s az élvek, mulatságok