Rész

 1 I    |        ezelõtt félszázaddal, midõn azon lyány kezét tartotta, kit
 2 II   |      cselekszem, hova megyek? Csak azon vettem észre magamat, hogy
 3 II   |    angyalát...~- Ah, úgy!~- Láttam azon alakot, mely mintául szolgált
 4 II   |           elundorodtam; nem tudom: azon névtõl-e, melyet Ternyei
 5 III  | észrevettem.~És újra elhallgatánk.~Azon kezdtem gondolkozni: honnan
 6 IV   |    Elnézhetnéd-e jó lélekkel, hogy azon asszony, kit szeretsz, szükséget
 7 V    |          fölenged egy része keblem azon jégtengerének, mit mások
 8 VI   |       semmit sem hallottam felõle, azon voltam, hogy ne halljak,
 9 VII  |        vele, ott hagytam õket.~Még azon nap estéjén Ternyei lakására
10 VIII |       legalább úgy szerettél, mint azon leányt...~- Ah, Róza, te
11 VIII |     végetlen idõkön át elmerengeni azon, hogy te szerettél.~És így
12 VIII |     elragadtatással.~Következõ nap azon hírt hallottam, hogy Róza
13 X    |  szabadabban lehet ön apa, mint ha azon házasság megtörtént volna.
14 X    |         házasság megtörtént volna. Azon reményével már rég fölhagyott,
15 X    |     szemeim forrása ki volt apadva azon éj óta, midõn álmamban egy
16 XI   |  pásztorfuvola oly édesbúsan, hogy azon haldokló hattyú énekét véltem
17 XII  |           és nyakamba akasztottam. Azon a vállon feküdt e nyomorú
18 XIII |       tudja-e, tisztelt úr - kezdé azon egyén, ki nem szokta a kínálást
19 XIII |            milyen lehet piruláskor azon arc, mely rendes állapotban
20 XIV  |               Nos, jön ön? - kérdé azon úr.~- Ha úgy tetszik...
21 XVI  |         Gyakran átok a jótétemény. Azon öregasszony hord naponként
22 XVII |    elégedve...~- Meg? Apám!... No, azon örülök, mert mi is meg vagyunk
23 XVII |        kárhozatról beszélnek, csak azon áll, miként halunk meg?
24 XIX  |       írhatom, mennyire fájt, hogy azon embert elvesztettem, ki
25 XIX  |       nyakadig csak ismernélek; de azon túl nem merném egyenesen
26 XX   |                                XX.~Azon õszi délutánok egyike volt,
27 XX   |             ej! Bálint úrfi megint azon töri fejét, hogy csigázza
28 XX   |            után is föl-fölvidítják azon néhányakat, kik õket egykor
29 XX   |          az utcákon lovagolni, hol azon úrfiaknak testvérei, kik
30 XXII |          benne. Sokat gondolkodtam azon: mint lehet, hogy én, amint
31 XXII |           S e vér ruhádon?~- E vér azon másnak vére...~- Mit cselekedtél?~-
32 XXII |    kezemhez egy kés? Fölkaptam, és azon gaz lélek szívébe ütöttem.
33 XXII |        szerencséje, boldogsága áll azon, ha ezen ember... - - Hah,
34 XXII |            közül. Midõn segítettem azon néhányon, kiken segíthettem,
35 XXIV |          Már rég nem hallottad. Én azon koldus vagyok, kit fiad
36 XXIV |       emelt ki egykor az utcán; én azon koldus vagyok, kinek leányát
37 XXIV |           kétségbeejtse fiadat; én azon koldus vagyok, ki egykor
38 XXV  |           hónap múlva férjhez ment azon takács fiához, ki õt örökben
39 XXVII|   juttattam unokádat önmaga által, azon akasztófára, melyen fiam