Rész

 1 II   |         ütöttek volna oldalamhoz. Ismét lecsillapultam, és... elundorodtam;
 2 VI   |     elfeledtem: miért mentem oda? Ismét útnak indultam, és jártam,
 3 VII  |              de hirtelen megállt, ismét leült, s hidegvérrel mondá
 4 VII  |           víni velem, vagy sem?~- Ismét ez a párbaj, és mindig csak
 5 XI   |          nem tudom, mikor adhatok ismét. De legyen ön meggyõzõdve,
 6 XI   |     Kijöttem a sírból, és hánytam ismét be. Minden hantnál, mely
 7 XII  |              Mi kell hát? - kérdé ismét.~- Semmi, semmi, uram...~-
 8 XII  |         minek takarja el? - szóla ismét. - Csak nem lopta? Ej, azt
 9 XIV  |        zöld természetet. És ha az ismét lefoszlik rólam? Akkor majd
10 XIV  |      nézheti süllyedését; csak ha ismét vergõdik kifelé, s mossa
11 XVII |        nemsokára utánam, estefelé ismét visszajött, felõlem kérdezõsködék,
12 XVII |      annyi, mivel beéri fiam, míg ismét szerezhetek...~- Min gondolkozol
13 XIX  |        kétségbeestem afelõl, hogy ismét lássuk egymást...~- Te kétségbeestél?
14 XIX  |      ígérd meg, hogy vissza fogsz ismét jõni.~- Azt ígérem, arra
15 XIX  |           napig mulatott nálam, s ismét elment. És ez így tartott
16 XX   |        Fölkeltem és járni kezdtem ismét föl s alá, mintegy önkénytelen
17 XX   |        meg? - dorgálá õt János.~- Ismét lecke, János? Ismét? - szólt
18 XX   |      János.~- Ismét lecke, János? Ismét? - szólt fiam. - Jól van
19 XX   |    halálán, annyira földerítettek ismét furcsaságai. Áldottak az
20 XX   |   vesztettem... no, semmi! Holnap ismét arra lovaglok, s ha kinn
21 XX   |            jajdult föl János. Már ismét párbaj.~- Ismét? Ismét! -
22 XX   |        János. Már ismét párbaj.~- Ismét? Ismét! - mondá Bálint tüzesen. -
23 XX   |        Már ismét párbaj.~- Ismét? Ismét! - mondá Bálint tüzesen. -
24 XX   |        párbajban vész el...~János ismét jövendölt, de ismét rosszul,
25 XX   |         János ismét jövendölt, de ismét rosszul, mert fiam nem párbajban
26 XX   |     tetszik, hogy megismerjem, ha ismét találkozom vele. Nem hetvenkedésbõl
27 XX   |           azt akarja, hogy holnap ismét megeresszem gennyedtséges
28 XXIII| nyílásaikon ki-kinézett a hold és ismét elbújt... a szél azonban
29 XXV  |       meghagyom, hogy láthass, ha ismét találkozunk... mert még
30 XXVII|     fekszik... Most rajtam a sor, ismét bosszút állani; s ezt úgy
31 XXVII|         elfogy, jöjj bátran; adok ismét annyit, vagy kétannyit,
32 XXVII|       keress föl engemet, és lesz ismét.~- Jöjjön ön velem, nemes
33 XXVII|           elfogyott, azért hoztam ismét ötvenezer forintot...~-
34 XXVII|           De ha vesztek?~- Máskor ismét nyersz.~- És ha nagyon sokat
35 XXVII|        megint, öcsém? - kérdém.~- Ismét elvesztettem mindenemet! -
36 XXVII|        megmondom, hol találsz meg ismét egy összeget, mely helyre
37 XXVII|    szaladni kezdett... megállt... ismét elindult... ismét futott.
38 XXVII|      megállt... ismét elindult... ismét futott. Így tartott ez tovább