Rész

 1 III  |          fog kegyed unatkozni.~- Óh, miért?~- Mert én igen rossz
 2 III  |         Elválni? Tõled? Soha!... Óh, de...~- De? Mi de?...~-
 3 VI   |        halál útját, légy áldott. Óh, ha van élet az élet után,
 4 VII  |         nem könyörülsz?~- Nem.~- Óh, istenem, teremtõm!... Nem,
 5 VII  |        Nálam nincs pisztoly...~- Óh, van nálam!~- De én nem
 6 VII  |         akár hiszed, akár nem.~- Óh, te meguntad életedet, és
 7 VIII |             Mint a tiéd, Róza.~- Óh, én sokat szenvedtem, nagyon
 8 VIII |    látjuk egymást...~- Utoljára? Óh, most már fájni kezdenek
 9 VIII |       voltál az oka, Róza.~- Én? Óh! És kivel?~- Teérted ki
10 VIII |         aki agyonverte lelkemet, óh, Róza!~- Ha fájáról leszakad
11 VIII |        Köszönöm, Máté, köszönöm! Óh, ennyit nem reméltem, nem
12 VIII |  nemsokára menni fogok: a sírba. Óh, e gyûrû csillagom lesz
13 VIII |         század ily boldogságban!~Óh, istenem, milyen rég volt
14 VIII |  hantomra, s mondd ki nevemet... óh, én meg fogom hallani, bármi
15 VIII |     akarta volna lehelni lelkét. Óh, ez gyötrelmes-édes ölelés
16 X    |    szenvedésének, istennek hála. Óh, milyen nyomorú az én életem!...
17 X    |  hihetetleneknek tetszenek azok. Óh, teljesítse, amit most kimondott,
18 XI   |      sohasem foglak elfelejteni? Óh, nem, azt nem hiszem; de
19 XI   |        többé rátekinteni Rózára; óh, az az egykor oly gyönyörûséges
20 XI   |        most mit láttam és mit... óh!...~De néhány napig a folyam
21 XII  |        értem, delet harangoztak. Óh, falun sokkal jobbak az
22 XIII |       Gvadányi mindent jól mond. Óh, Gvadányi az én poétám!
23 XV   |   homlokodat sem vontad redõkbe. Óh, barátom. Tudd meg hát az
24 XVI  |         tudtomra adnák szavai.~- Óh, nagyon boldogtalan vagyok,
25 XVI  |          is laktak e szobában.~- Óh, úgy bizonyosan õk. Rongyos
26 XVI  |         Honnan tudja neveimet?~- Óh, és csakugyan kegyed az?~-
27 XVI  |       aki el fog temettetni...~- Óh, milyen szép volt akkor
28 XVI  |        hogy már nem sokáig tart. Óh szülõim, kiket a szégyen
29 XVII |          gondunkat viselted...~- Óh, uram...~- Nevezzen fiának,
30 XVII |          míg benn voltam nála.~- Óh, a szegény teremtés!...
31 XVII |      Csakhogy itt vagy valahára! Óh, milyen jólesik, hosszú
32 XVII |          és ne halált adjak...~- Óh, a szemtelen gazember! -
33 XVII |         tönkrejussak valamiképp. Óh, én kislelkû! Csak egy percig
34 XVII | költségedet kockáztatom, fiam... óh, minek hoztam magammal e
35 XXII |      hogy lovat nyergeltessen.~- Óh, fiam, fiam, szólj, hogy
36 XXII |       ezren állják õt körül...~- Óh, átok mindazon ezrekre és
37 XXVII|    jövõdet. Ha ezt elköltöd...~- Óh, dehogy költöm, uram, dehogy!~-