1-500 | 501-537
Rész
1 I | Jólesnék meghalnom; de nem terhellek több könyörgéssel,
2 I | akkor a csillagok?~Semmit nem kérek tõled többé, teremtõm,
3 II | ezért szállt rám az átok? Nem, nem; egy hazugság ennyit
4 II | szállt rám az átok? Nem, nem; egy hazugság ennyit nem
5 II | nem; egy hazugság ennyit nem érdemel, egy ily hazugság.
6 II | Kis híja volt, hogy térdre nem estem, és nem imádkoztam...
7 II | hogy térdre nem estem, és nem imádkoztam... nem imádkoztam
8 II | estem, és nem imádkoztam... nem imádkoztam õhozzá!~Ami szép
9 II | mert ha õ néz reám, én nem mertem volna szemeimet fölemelni.
10 II | mert eszemen kívül voltam; nem tudtam: mit cselekszem,
11 II | bolond vagyok?~- Ha magad nem mondod is, kezdem hinni -
12 II | sajnálom, hogy már rég meg nem õrültem. Hanem, Boldizsár
13 II | Hanem, Boldizsár barátom, te nem vagy igaz barátom, mert
14 II | barátom, mert egyátaljában nem veszesz részt az én örömemben...~-
15 II | Hogy tudnám?~- Hát nem mondtam még?~- Egy bötüt
16 II | Tudod-e, hol voltam?~- Nem.~- Az égben!~- Az égben?~-
17 II | Boldi, akár hiszed, akár nem; vagy a hetedik ég szállt
18 II | Bettit?~Ternyeinek e szavára, nem tudom, mi volt, amit éreztem:
19 II | lecsillapultam, és... elundorodtam; nem tudom: azon névtõl-e, melyet
20 II | barátom - felelt õ -, de nem tudhattam, hogy már mást
21 II | Már mást szeretek! Én nem szeretek mást, mert eddig
22 II | mint az a... de hagyjuk õt; nem fogom többé említeni, ha
23 II | vagyis szeretõd...~- Még nem szeretõm...~- De remélsz?~-
24 II | Még semennyire.~- Ez nem igen sok. De beszéltél vele?~-
25 II | Természetesen!... Azaz dehogy, nem beszéltem biz én még.~-
26 II | érzelmem oly szent, hogy ha nem is emberi, legalább baráti
27 II | viseltetned iránta.~- Jó, ne félj, nem lesz rám panaszod... de
28 II | hátha én is beleszeretek?~- Nem, Boldizsár, azt nem fogod
29 II | beleszeretek?~- Nem, Boldizsár, azt nem fogod tenni, azt nem szabad
30 II | azt nem fogod tenni, azt nem szabad tenned. Képes lennél-e
31 II | akartam kelni ültömbõl, és nem bírtam. Elzsibbadtam tetõtül
32 II | tetõtül talpig. Erre még eddig nem gondoltam; s e gondolat
33 II | arra is. Ki a szerelemrõl nem gondolkodik nemesen, az
34 II | kezdesz lenni, pedig ezt nem érdemlem tõled; avagy van-e
35 II | huszonkét éves korában mit nem hisz az ember?~ ~
36 III | engemet látni; ha pedig nem láthatám, kétségbeestem.~
37 III | van... tessék bemenni...~- Nem... nem volt szándékomban...
38 III | tessék bemenni...~- Nem... nem volt szándékomban... majd... -
39 III | vagyis tudok beszélni.~- Én nem szeretem a sok beszédet...~
40 III | kezdtem vakmerényemet. De nem, gondolám, most már vissza
41 III | gondolám, most már vissza nem lépek, ha a sír van is megásva
42 III | leheltem tulajdonképp, mert nem volt erõm hangot adni -,
43 III | kegyedet szeretem...~Róza nem szólt, de sötét pilláin
44 III | pilláin könny rengett, melyet nem adtam volna a brazíliai
45 III | felröpülnöm a mennybe; pedig nem hiszem, hogy a mennyország
46 III | által szerettetik! És ha nem láttam volna is: szívem
47 III | kell engemet... oh, ha ezt nem reméltem, nem tudtam volna,
48 III | oh, ha ezt nem reméltem, nem tudtam volna, talán már
49 III | megmagyarázhatatlant éreztem. Akkor nem tudtam, mi az. Most tudom,
50 III | volna rád-rád pillantani, de nem mertem, mert szemeid rajtam
51 III | szemeid rajtam függtek. Csak nem veszed rossz néven õszinteségemet?
52 III | te lehulltál, én magam nem akartam az égen maradni,
53 III | veled lehessek... mert ugye, nem válunk el többé?~- Elválni?
54 III | adják gyermekökre.~- És ha nem fogják adni?~- Miért ne
55 III | meg fognak egyezni; és ha nem... mindegy! Kész leszek
56 III | e homlokot, melyen akkor nem voltak redõk, hanem haj
57 IV | hol járt az esze. Többé nem híttam õt Rózához, de lassanként
58 IV | menjünk kedvesemhez, sõt nem is említette õt.~A gazember
59 IV | felcsókolnám könnyeidet, Rózám, de nem vagyok rá érdemes! - S kezét
60 IV | megbocsáss; lásd, elmém zavart... nem tudom, mit mondok... mit
61 IV | akartam menni. Odasiettem. Nem lelém õt honn. Meg kell
62 IV | vége a játéknak; addig csak nem kelhetek föl...~- Jer, ha
63 IV | gallérját.~- Ej, hisz ez nem tréfa...~- Magam is azt
64 IV | Magam is azt tartom, hogy nem az!... - és rázni kezdtem
65 IV | tõle. Azután mi történt, nem tudom; elvesztém eszméletemet.~
66 IV | gyöngélkedém. Kezét nyújtá; nem fogadám el.~- Hát magyarázd
67 IV | akarod venni, én is...~- Nem hallgatsz? - szakítám õt
68 IV | Át fogod látni, hogy nem való neked a házasság.~-
69 IV | Nagylelkû? Nyomorú vagy!~- Tehát nem fogadod el ajánlatomat?...
70 IV | Megállj, még egyet mondok...~- Nem akarok semmit hallani...~-
71 IV | Csak azt, hogy ha az enyém nem lesz Róza, a tiéd sem lesz!~
72 V | V.~- Ha az enyém nem lesz Róza, a tied sem lesz!~
73 V | váltottam Rózával.~Ternyeit nem láttam ama jelenés óta,
74 V | alatt eszembe sem jutott; nem csoda, mert csak egy gondolatom
75 V | ilyenkor”, sem õ, sem én nem sírtunk volna örömkönnyeket.~ ~
76 VI | gondolám, s e gondolatot nem adtam volna a csillagos
77 VI | atyai örömed, mi? Pedig aki nem jó apa, vajon lehet-e jó
78 VI | szükségesnek tartsam.~- Nem, Máté, nem szükség õt megcáfolnod,
79 VI | szükségesnek tartsam.~- Nem, Máté, nem szükség õt megcáfolnod,
80 VI | felelt Ternyei -, de ha nem akarnak önök hallani, majd
81 VI | csakugyan megcsaltál...~- Nem, Róza, istenemre téged nem... -
82 VI | Nem, Róza, istenemre téged nem... - hebegém.~- Engem nem?
83 VI | nem... - hebegém.~- Engem nem? Hanem hát mást, ugye?...
84 VI | innen, és hallgass ki...~- Nem hallgatlak ki; hinnék szavadnak,
85 VI | mert nagyon szeretlek!... Nem, nem szeretlek, nem foglak
86 VI | nagyon szeretlek!... Nem, nem szeretlek, nem foglak szeretni,
87 VI | Nem, nem szeretlek, nem foglak szeretni, ha szétszakad
88 VI | én tudom. Egyedül álltam; nem hittem volna, hogy mindez
89 VI | apád lett volna hóhérod, nem más; s legalább templomnál
90 VI | templomnál haltál volna meg, és nem.........~Fölvettem egy levelet
91 VI | magam! - ezzel végzém. - Nem akarok tovább élni, nem
92 VI | Nem akarok tovább élni, nem élhetek tovább. Hiszen már
93 VI | menekülni minden bajtól? De nem gyávaság-e meghajolni, eltörni
94 VI | eltörni a fájdalom alatt? Nem a legnagyobb gyávaság-e
95 VI | tûrni a szenvedést, véget nem merni vetni neki?... Mért
96 VI | folyónak, hogy beleugorjam. Nem ugortam bele, mert az be
97 VI | éljek hát?... Minek? Hát nem vagyok-e apa? Igen, élni
98 VI | hah, hogy erre még eddig nem is gondoltam!... Áldott
99 VII | megengedj, Andorlaki, én nem gyávaságból kerülöm a párbajt,
100 VII | hiába. Akarsz-e vívni, vagy nem?~- Mondtam már, hogy nem.~-
101 VII | nem?~- Mondtam már, hogy nem.~- Úgy hát kényszeríteni
102 VII | találjam, mibe egyébiránt nem sok idõ telt. Kártyázott,
103 VII | kacagtak, s én látva, hogy nem boldogulok vele, ott hagytam
104 VII | Minek?~- Jössz, vagy nem?~- De mivégre?~- Ha nem
105 VII | nem?~- De mivégre?~- Ha nem akarsz jõni, mindegy, itt
106 VII | korbácsolni, míg a párbajt el nem fogadod... szolgáink elõtt,
107 VII | akarata ellen esedezõ lett.~Nem feleltem, hanem megragadtam
108 VII | elõtt, Máté, szolgáink elõtt nem engedhetem, hogy csúffá
109 VII | ha én víni egyátaljában nem akarok, vagy nem merek,
110 VII | egyátaljában nem akarok, vagy nem merek, hogy az igazat kimondjam...~-
111 VII | hajthatatlan vagy?~- Az.~- Máté, nem könyörülsz?~- Nem.~- Óh,
112 VII | Máté, nem könyörülsz?~- Nem.~- Óh, istenem, teremtõm!...
113 VII | Óh, istenem, teremtõm!... Nem, szolgák elõtt nem engedem
114 VII | teremtõm!... Nem, szolgák elõtt nem engedem magamat megbélyegezni;
115 VII | Válassz!~- Kardra megyek... ez nem oly könnyen halálos, mint
116 VII | akasztófa mellett. De ha meg nem jelensz?~- Ott leszek, becsületemre!~-
117 VII | csak te fogod tudni, hogy nem bujdostam el, hanem otthon
118 VII | ne bolondozz hát! Hiszen nem mondtam, hogy már most kezdd
119 VII | csak mesebeszéd volt... nem én leszek az, aki meghal.
120 VII | Ternyei halálát kívánja, nem az enyémet, a megbántottét,
121 VII | tájban fölkeltsen, ha föl nem találnék ébredni. Nemsokára
122 VII | és visszaszaladt.~- Ez nem jót jelent - szóla, amint
123 VII | kardokat folyvást tartva.~- Nem kell egyik sem - mondám.~-
124 VII | egyik sem - mondám.~- Tehát nem vívunk? - kérdé, s holt
125 VII | Óh, van nálam!~- De én nem tudok lõni...~- Nagyon közel
126 VII | Mindegy, akár hiszed, akár nem.~- Óh, te meguntad életedet,
127 VIII | nyomorú teremtés, miért nem lõtte keresztül szívemet!...
128 VIII | igazságtalan szerencse, ha én nem lõhettem õt agyon.~Hosszan
129 VIII | tartóztathattam vissza.~- Ki lehet? Nem ismered?~- Nem ismerhetem,
130 VIII | Ki lehet? Nem ismered?~- Nem ismerhetem, mert fátyol
131 VIII | bejött. Fátyolát fölveté.~Nem volt Betti.~Róza volt.~Keservesen
132 VIII | egymásért szenvedtünk...~- De nem szemrehányásként mondom -
133 VIII | megnyomtam, ugye?~- Ah, nem; örömest viselném e sebet
134 VIII | bajod?... Hallgatsz? Miért nem mered megmondani? Valami
135 VIII | Neked megmondom, Róza, neked nem akarok hazudni... párbajom
136 VIII | múlva -, te engemet soha nem szerettél, nem szerethettél!~-
137 VIII | engemet soha nem szerettél, nem szerethettél!~- Nem szerettelek!...
138 VIII | szerettél, nem szerethettél!~- Nem szerettelek!... Azt mondja,
139 VIII | szerettelek!... Azt mondja, hogy nem szerettem õt!...~- Hogy
140 VIII | igaz lelked szerint... de nem, ha nem lesz is igaz, ha
141 VIII | lelked szerint... de nem, ha nem lesz is igaz, ha hazudsz
142 VIII | gyötörj? Ez kegyetlenség!~- Nem, édes lelkem, én nem akartalak
143 VIII | Nem, édes lelkem, én nem akartalak megbántani, bocsáss
144 VIII | Mennyire szeretlek, azt ki nem mondhatom, de szerelmem
145 VIII | Máté, köszönöm! Óh, ennyit nem reméltem, nem mertem remélni.
146 VIII | Óh, ennyit nem reméltem, nem mertem remélni. Ha én ezt
147 VIII | legyen élet holtunk után is. Nem bánom, ha nem jutok is a
148 VIII | holtunk után is. Nem bánom, ha nem jutok is a mennybe, az idvesség
149 VIII | negyvennyolc év! És azóta nem volt csak egyetlen boldog
150 VIII | ostromolt puszta kõsziklát.~Nem tudom már, mi emlékezteté
151 VIII | elhagyjalak. Mátém, tehát... ah, nem merem kimondani a búcsúszót;
152 VIII | búcsúszót; félek, hogy szívem nem fog megrepedni bele... pedig
153 VIII | még látjuk egymást...~- Nem fogjuk egymást látni többé,
154 VIII | Soha... soha többé!~- Magad nem akarod?~- Én ne akarnám?
155 VIII | Én ne akarnám? Én?... de nem lehet... nem lehet... arra
156 VIII | Én?... de nem lehet... nem lehet... arra kérnélek,
157 VIII | karjaimba szorítalak, ha nem rettegsz majd tõlem... mert
158 VIII | rettegsz majd tõlem... mert nem leszek talán oly szép, mint
159 VIII | szép, mint egykor valék; de nem foglak kevésbé szeretni,
160 VIII | karjaimból, és elrohant.~Soká nem alhattam el, egész reggelig,
161 IX | igen, fiam kedveért. Nekem nem kell feleség; de ama szegény
162 IX | elleszünk majd Bettivel, nem mint lángoló szeretõpár,
163 IX | mint békés szomszédok... nem mint két csillag, melyek
164 X | Andorlaki úr, ön leányommal nem bánt nemesen...~- Dorgáljon,
165 X | meglátszott, hogy ez a könny nem volt az elsõ e napokban. -
166 X | neje sohasem lesz, hogy ön nem fogja õt elvenni, és mégis
167 X | Szerettük-e azt, akiért ezt el nem merjük viselni?”... Így
168 X | irányában. Amint mondám, nem várta, hogy ön õt nõül vegye;
169 X | hajlékunkba, s ha szerelembõl nem is, legalább irgalomból
170 X | egy más hölgynek. Az isten nem engedheté, hogy éppen ekkor
171 X | történet, és megörült rajta. Nem káröröm volt ez, nem irigylette
172 X | rajta. Nem káröröm volt ez, nem irigylette õ ama hölgytõl
173 X | ön ajkairól e szót: fiam! Nem hallotta soha, és hetekig
174 X | sokszor gondoltam, meg nem látogatám. Ma hagytam el
175 X | egyik vár teljesítést. Ha nem lehet ön gyermekem férje,
176 XI | még egyszer vele? Életemet nem szabad kockáztatnom, mert
177 XI | megölném is Ternyeit? A halál nem hosszúállás. Azzal csak
178 XI | eszemet, hiába töröm fejemet; nem találok semmi módot. Várni
179 XI | Hát ön mibõl fog élni?~- Nem tudom...~- És mi szándéka
180 XI | önnek? Mit fog tenni?...~- Nem tudom.~- Jövendõje?...~-
181 XI | asszonyom - válaszoltam -, nem tudok semmit. Tartsa meg
182 XI | vele, amint lehet; mert nem tudom, mikor adhatok ismét.
183 XI | legyen ön meggyõzõdve, hogy nem fogom elfelejteni fiamat,
184 XI | ellen - feleltem. - Több nem kell, majd ád az isten.
185 XI | én elmegyek innen, itt nem maradhatok; talán messzire
186 XI | Mondja meg nevét, asszonyom. Nem tudom: fogok-e imádkozni,
187 XI | akarta neki adni; de én nem engedtem...~- Jól tette
188 XI | Bálintnak.~- Andorlaki Bálint! Nem hangzik rosszul... hm, hogy
189 XI | hogy ily kis idõ...?~- Nem, ön nem mondhatja ezt komolyan -
190 XI | ily kis idõ...?~- Nem, ön nem mondhatja ezt komolyan -
191 XI | megérdemled.~- Olyan jót nem ad többé, mint ön volt,
192 XI | könnyebb lesz a lelkemnek.~- Nem, nem, Jancsi, eredj vissza,
193 XI | lesz a lelkemnek.~- Nem, nem, Jancsi, eredj vissza, kérlek...~-
194 XI | olvasóval kezében. Más nem volt a temetõben, csak ezen
195 XI | és kelj föl... Ah, te nem jössz; nem hallod-e hangomat,
196 XI | föl... Ah, te nem jössz; nem hallod-e hangomat, vagy
197 XI | foglak elfelejteni? Óh, nem, azt nem hiszem; de te már
198 XI | elfelejteni? Óh, nem, azt nem hiszem; de te már meghaltál,
199 XI | már meghaltál, és a holtak nem kelhetnek föl, csak éjfélkor.
200 XI | kit jobb lett volna soha nem látnom!~Így panaszkodám
201 XI | ragyogtak... csak szívemben nem ragyogott semmi. Fölsóhajtottam,
202 XI | oly csend, mintha a világ nem létezett volna. Csak távol,
203 XI | Egyszerre. Csak mellettem Rózáé nem. A megnyílt sírokból kiléptek
204 XI | hölgyek, férfiak. Csak Róza nem volt köztök. A szellemek
205 XI | sír nyitva, csak a tiéd nem, Róza; a világ minden halottját
206 XI | halottját látom, csak tégedet nem, Róza!... Hol késel? Miért
207 XI | Róza!... Hol késel? Miért nem jössz? Még egyszer látnom
208 XI | kell egymást. És te csak nem jelensz meg? Nem jössz fel
209 XI | te csak nem jelensz meg? Nem jössz fel sírodból?... Jól
210 XI | Csitt, ne kiálts... én nem vagyok haramja... jõj ki,
211 XI | és meg fogod látni, hogy nem vagyok az. Jõj ki, jó ember,
212 XI | Ne kérdezd, csak adj. Ha nem adsz: agyonlõlek... töltött
213 XI | csakugyan zsivány...~- Nem, nem igaz, nem vagyok zsivány,
214 XI | csakugyan zsivány...~- Nem, nem igaz, nem vagyok zsivány,
215 XI | zsivány...~- Nem, nem igaz, nem vagyok zsivány, nincs töltött
216 XI | koporsóba a halott fölé.~Nem tudom, meddig tartott ájulásom.~
217 XI | leborítottam a koporsót födelével. Nem mertem többé rátekinteni
218 XI | Betti sírjához indultam, és nem az övénél voltam.~ ~
219 XII | vesszejével.~Mert hajlékom nem vala: nyáron izzadtam, télen
220 XII | hamar kifogytam, és keresni nem tudtam, nem akartam; koldulni
221 XII | és keresni nem tudtam, nem akartam; koldulni pedig
222 XII | s hah, mily szerencse, nem messze tõlem egy kutya rágódott
223 XII | nekem hagyta prédáját.~Sokan nem is gondolják, milyen jólesik
224 XII | leették valamely házban.~De nem laktam jól e csonttal.~-
225 XII | bosszankodva és elment.~Ah, nem voltam képes kimondani,
226 XII | tartott csont után ugrált. Nem akartam kedvtelésében háborítani
227 XII | tántorogtam; alig bírtak lábaim; nem csoda, mert az éhség nagy
228 XII | ellenségem - mondám magamban -, nem engedte, hogy benne végezzem
229 XII | faluhoz közeledém. A falutól nem messze a legelõn tûz pislogott,
230 XII | földbõl, s tettem tûzbe, de nem gyõztem bevárni, míg megsült,
231 XII | szeretõm; de kalapommal nem bánt az oly kegyetlenül,
232 XII | kegyetlenül, mint szeretõmmel... nem éktelenítette el annyira. - -~
233 XII | mindig, de ráemlékezésem nem okozott fájdalmat, bánatot;
234 XII | kocsi közeledik felém, de nem néztem föl, mert a szél,
235 XII | hang. - Utas!~Körülnéztem; nem tudtam bizonyosan, engem
236 XII | valami sürgetõs útja.~Utam nem éppen sürgetõs - szólék.~-
237 XII | el? - szóla ismét. - Csak nem lopta? Ej, azt nem hiszem,
238 XII | Csak nem lopta? Ej, azt nem hiszem, mert ha lopta volna,
239 XII | hiszem, mert ha lopta volna, nem merné az ujján viselni.
240 XII | leszállok, asszonyom!~- Hisz azt nem mondom. Csak maradjon, ha
241 XII | mondom. Csak maradjon, ha nem akarja is elbeszélni...
242 XII | kíváncsiságom. Hanem, igaz, én nem vagyok asszony; leány vagyok...
243 XII | Válogatok is. Az igaz, hogy nem vagyok olyan boldog, mint
244 XII | szeretõmmel, soha másra nem is gondoltam volna; de ha
245 XII | ha ez gazember volt. Hej, nem érdemli meg, amennyit már
246 XII | idõben szerettem. Maga tán nem is hallgat beszédemre?...
247 XII | beszédemre?... Mindegy különben; nem éppen azért mondtam, hogy
248 XII | Volt.~- Tán hûtelen lett?~- Nem.~- Meghalt?~- Meg.~- Szegény
249 XII | hagyta így el magát. Mért nem volt ilyen, akit én szerettem!...
250 XII | várjon csak egy kicsit. Tõlem nem szabadul oly könnyen.~-
251 XII | kissé szobámban, mert bizony nem olyan a ruhája, hogy meg
252 XII | hallgatám és melegedtem. Már rég nem voltam meleg szobában. Elmondta,
253 XII | is él, de az õ hollétét nem tudják; hogy valódi neve
254 XII | Izabellára változtatá stb.~- Nem élek vissza tovább szívességével -
255 XII | kegyedet...~- No, ha már nem maradhat, hát menjen isten
256 XII | Egy aranyat nyújtott.~Nem akarám elfogadni.~- No,
257 XII | segítettem, amennyire tõlem telt. Nem is képzelheti, milyen jólesik
258 XIII | mondott nekem, de a nyomorúság nem búcsúzott el tõlem. Bujdosásom
259 XIII | Ezért féltem a haláltól, nem annak kínjai miatt. Láttam
260 XIII | Láttam végre, hogy az ember nem hal meg éhen, és ez volt
261 XIII | s ekkor láttam, hogy az nem vizes, hanem véres. Odamentem
262 XIII | ihattam; de lassanként már nem törték be orromat, fejemet,
263 XIII | be orromat, fejemet, és nem vetettek ki a kocsmából,
264 XIII | a kocsmából, mert a bor nem ártott meg többé, úgy hozzászoktam,
265 XIII | hozzászoktam, s eszerint nem is kaptam össze ivótársaimmal.~
266 XIII | atyafi - kiálték föl -, nem azért kínáltam, hogy csakugyan
267 XIII | És az én szokásom: meg nem vetni a szíves kínálást...~-
268 XIII | belõle, hogy maradt is, nem is benne. - Adom becsülettel! -
269 XIII | úr - kezdé azon egyén, ki nem szokta a kínálást megvetni -,
270 XIII | válaszolék boromra pillantva.~- Nem jól sejti ön... ez csak
271 XIII | feleltem -, de mindeddig nem találhattam ki: miben áll
272 XIII | Igen? Hah!... E csárda meg nem érdemli e szerencsét. Egyszerre
273 XIII | tudósokra nézve, mert nálunk még nem méltányolják a tudományt.
274 XIII | nótáriust írta, és tisztesség nem esik szólván, én is nótárius
275 XIII | nótáriusról mond Gvadányi: „Nem volt ilyen ember a Szamos
276 XIII | ember a Szamos mentébe, nem is járt gubába, hanem kék
277 XIII | mert, remélem, egyhamar nem fogunk elválni egymástól.
278 XIII | vonva -, de barátságomnak nem sok hasznát fogja ön...
279 XIII | Hiripi. - Aligha magára nem írta e szókat Gvadányi: „- - -
280 XIII | varjút láttál, földi, karón; nem neveltek téged zsemlén,
281 XIII | vakarón; pokrócon hevertél, nem bárson takarón; azért kérdéseid
282 XIII | Az õ rovására bizony nem adtam volna egy gyûszûnyi
283 XIII | az ujjadon van...~- Arra nem fognak adni...~- Miért?~-
284 XIII | adni...~- Miért?~- Mert nem jön le az ujjamról...~-
285 XIII | Próbáljuk meg...~- Nem próbáljuk biz azt...~- Hidd
286 XIII | Asszonynak és lónak hinni soha nem kell; tele vagynak ezek
287 XIII | szomjazik,~Míg a temetõbe nem viszik. - -~A temetõ...
288 XIV | XIV.~Hiripi valóban nem haszonlesésbõl kötött velem
289 XIV | lettem, mert tudtam, hogy meg nem csalhat, miután nem volt
290 XIV | meg nem csalhat, miután nem volt mit vesztenem a földön,
291 XIV | Mind az én kezembe adta. Nem is igen szólított másként,
292 XIV | öltözetünkön: nagyot kacagott, és nem ok nélkül.~Ami pénzt összegyûjtött
293 XIV | összegyûjtött egy faluban, azt nem is vittük másba. Ugyanott
294 XIV | közeledik!... Barátom, te nem iszol már bort, s a hitelezõk
295 XIV | megkapják pénzöket... szólj hát: nem készül-e veszni a világ?
296 XIV | fitying híja sincs. És te nem ájulsz el örömedben?~- Nem.~-
297 XIV | nem ájulsz el örömedben?~- Nem.~- Én sem. Hanem képzeld,
298 XIV | Pénztárnok, a mai napból már nem sok van hátra; mit gondolsz
299 XIV | azt hiszed, hogy belénk nem fér, hívass cigányokat,
300 XIV | mormogá, s elaludt. Cigányok nem is voltak jelen tulajdonképp.~
301 XIV | tulajdonképp.~Szemeimre nem jött álom. Sarokba húztam
302 XIV | Sarokba húztam magamat, de nem sokáig maradhattam egy helyen.
303 XIV | voltam, tíz év óta elõször, s nem tudtam, miért. Gondolkodtam;
304 XIV | kártyázni? - kérdé tõlem.~- Nem is tudok - válaszolta.~-
305 XIV | fizettünk; ha elvesztem, és nem fizethetek... kidobnak bennünket,
306 XIV | tehetnek egyebet?... De nem fog-e megharagudni Gáspár
307 XIV | megharagudni Gáspár barátom és nem méltán-e, hogy elraboltam
308 XIV | úr.~- Ha úgy tetszik... nem bánom... - feleltem tettetett
309 XIV | de néhány száz forintja nem utazott el vele.~ ~
310 XV | herceg, kinek nevét már nem tudom, csak ennyit tudok
311 XV | álmamat kérdezed? Még ezt soha nem tetted.~- Csak azért kérdeztem,
312 XV | azért kérdeztem, hogy vajon nem álmodtad-e meg bajunkat,
313 XV | Szerencsétlenség? Én nem tudom, mit jelent e szó,
314 XV | tapasztaltam. Rám nézve nem egzisztál...~- Úgy hát most
315 XV | torkomat...~- A többivel nem gondolnál?~- Annyit se,
316 XV | szívhez, melyhez tíz év óta nem közelített emberi lény.
317 XV | kártyáztam az éjjel... de nem vesztettem. Nyertem, nagyon
318 XV | Nyertem, nagyon sokat nyertem; nem is képzeled, mennyit?~-
319 XV | mennyit?~- Nyertél? Hisz eddig nem is kártyáztál...~- Nem,
320 XV | eddig nem is kártyáztál...~- Nem, mert kedvem sem volt hozzá,
321 XV | kedvem sem volt hozzá, és nem is volt mivel.~- Pajtás,
322 XV | mit mond Gvadányi... azaz nem is Gvadányi, hanem a kártyások
323 XV | Hm, és mennyit nyertél?~- Nem sokkal kevesebbet ezer forintnál...~-
324 XV | meggyõzõdjél, miszerint nem álom.~- Valóban nem!...
325 XV | miszerint nem álom.~- Valóban nem!... Ah, barátom, rám nézve
326 XV | jövõ esztendei termésre.~- Nem úgy, Gáspár, e pénzt nem
327 XV | Nem úgy, Gáspár, e pénzt nem szabad elköltenünk. Megmondom:
328 XV | táplálnom kellett volna, és nem volt mibõl; ki talán a legnagyobb
329 XV | sanyarog, s kit már tíz év óta nem láttam.~- Ejnye, ejnye,
330 XV | fejcsóválva. - Hát miért is nem mondtad ezt elõbb? Tán már
331 XV | igyék. Készpénzbõl vigadni nem mesterség, aztán gazdálkodni
332 XV | Ternyei... hah!~Tíz év óta nem voltam itt.~Tíz év alatt
333 XVI | És most mindezekbõl semmi nem volt a szobában. Egészen
334 XVI | feküdt betegen; semmi más nem volt alatta, s igen ócska,
335 XVI | itt találni... Most már nem tudom, hol keressem õket,
336 XVI | keressem õket, miután itt nem lelém - folytatám szünet
337 XVI | a legolcsóbb, mert senki nem mer benne lakni, félvén,
338 XVI | nagyon boldogtalan lehet! Ha nem látnám, tudtomra adnák szavai.~-
339 XVI | magokról! Ha engem látnának, nem mondanák.~- Szegény teremtés!
340 XVI | könyörületes szívek! Ha nem volnának, most nem szenvednék.
341 XVI | szívek! Ha nem volnának, most nem szenvednék. Sokszor azt
342 XVI | aggalommal.~- Szegény, de nem rongyos.~- Hála istennek! -
343 XVI | emlékezetem rossz kéngyertya, nem gyújthatok vele hirtelen
344 XVI | hogy lássak. Hah, szóljon, nem Izabella vagy Judit ön?~-
345 XVI | S kegyed engemet már nem?~- Nem emlékezem...~- De
346 XVI | kegyed engemet már nem?~- Nem emlékezem...~- De hogy is
347 XVI | E csavargó én voltam. Nem emlékezik kegyed.~- Régen
348 XVI | Nagyon rég volt már, nem jut eszembe.~- Mindegy.
349 XVI | és még pénzt is adott. Én nem szoktam elfelejteni a megbántást;
350 XVI | nyomorúságban veszek el... de nem tagadhatom, hogy megérdemlem.
351 XVI | csak az vigasztal, hogy már nem sokáig tart. Óh szülõim,
352 XVII | olyan volna, mint én.~- Nem hallgatsz? Te förtelmes! -
353 XVII | legközelebb is...~És a jó öreg nem gyõzte elõszámlálni fiam
354 XVII | mondjam?~- Te!~- Jó. Hát nem önnel, hanem veled.~- És
355 XVII | Mentsen isten...~- De én nem küldtem semmit...~- Mi okod
356 XVII | az fájt, hogy mindeddig nem voltam oly körülményben,
357 XVII | kegyedet és fiamat.~- Én nem értelek - szólt bámulva
358 XVII | nagyanyja.~- És én kegyedet nem értem - válaszoltam.~- Mi
359 XVII | szólalt föl fiam -, mert nem egypár forint volt.~- Ugyan,
360 XVII | mulatságokat; házasodni nem akartam, mert egy szörnyû
361 XVII | magányos ember létemre nem nagy mesterség volt azt
362 XVII | szolgálhatom, senki mással nem leszek... ha ugyan megint
363 XVII | befogadnálak, Jancsi; de nem fogadhatlak be...~- És miért?~-
364 XVII | marad már?~- Itt; de meddig? Nem tudom.~- Ameddig, addig.
365 XVII | hogy sürgetõs dolgom van. Nem is ide szándékoztam tulajdonképp;
366 XVII | addig ajánlom magamat. Nem is szükség tán mondanom,
367 XVII | elsietett... kétségkívül nem azért, mintha csakugyan
368 XVII | gyermekek rám. Egyébbel nem tudnak megbosszulni, hanem
369 XVII | van apád, te?” Én eddig nem tudtam rá felelni, néha
370 XVII | volna, ha meggondoltam, hogy nem maradhatok vele sokáig...
371 XVII | maradjon nálad, hiszen csak nem akarsz tán mindjárt elhagyni
372 XVII | elhagyni bennünket?~- Mindjárt nem; de jobb helyen lesz itt
373 XVII | magamhoz veszem; az ember nem tudja, mi szüksége akadhat...
374 XVII | azt a szegény asszonyt, nem kell-e valami neki? Eredj,
375 XVII | mondám én -, annak már nem kell semmi... Vagy igen:
376 XVII | Miért ne? Félek is én!~- Nem félsz, fiam? - kérdém.~-
377 XVII | félsz, fiam? - kérdém.~- Nem én, apám, semmitõl! Tûznek-víznek
378 XVII | fogadóban minden zeget-zugot. Nem találtam. Egy pincértõl
379 XVII | kérdezõsködék, s minthogy még nem voltam itt, újra eltávozott.
380 XVII | valami, ami engem képes lenne nem föllázítani, de csak föl
381 XVII | szerelmére? Az özönvíz óta nem láttalak, s még csak híredet
382 XVII | ami azóta történt, hogy nem láttuk egymást, mindent!
383 XVII | mindent! Hanem most, fájdalom, nem érek rá... társaim itt a
384 XVII | kétségbeestek eddig, hogy nem vagyok ott, mert nélkülem
385 XVII | mert nélkülem a kártya nem ér semmit, nincs kívülem
386 XVII | magamban. - Õ készakarva nem lõtt agyon, holott alig
387 XVII | gyûlölted a kártyát.~- De már nem gyûlölöm annyira...~- Mit
388 XVII | nálad, se máshol?... De nem azért mondom, mintha nem
389 XVII | nem azért mondom, mintha nem akarnék adni; mennyi kell?~-
390 XVII | Ternyei kereste kesztyûjét, és nem találta.~- Hiszen már a
391 XVIII| sajnáltam, mert tudtam, hogy õ nem szereti õket. Ha szerette
392 XVIII| önnön magáé.~Soká, igen soká nem találkoztam vele.~Egyszer
393 XVIII| rendelt lovak megérkeznek. Nem messze a postaháztól építettek.
394 XIX | megszoktam, s pénzszomjas soha nem voltam; így magamra nézve
395 XIX | Jancsit magamhoz fogadtam... nem szolgának, hanem barátomnak;
396 XIX | hogy, ha már semmi dolga nem lesz, legalább ruháimat
397 XIX | Gáspár?~Ez a szerencsétlen nem tért vissza többé a fogadóba,
398 XIX | de se híre, se hamva nem volt. Végre fölhagytam a
399 XIX | reményemet meglelhetésérõl. Le nem írhatom, mennyire fájt,
400 XIX | engem ez? - kérdém.~- Azt nem tudom - felelt Jancsi -,
401 XIX | szolgát, mert egymagad tán nem bírnád idevezetni... nagy
402 XIX | történetünket. De erre most nem érünk rá. Siess, hogy még
403 XIX | ismernélek; de azon túl nem merném egyenesen rád fogni,
404 XIX | érdemelni e nevet...~- De én föl nem érem ésszel, ha mindjárt
405 XIX | fövegjét lekapja, mely azonban nem is volt rajta. - Most már
406 XIX | bátorítám õt -, ámbár te nem vagy valódi barátom, mert
407 XIX | teéretted folyának.~- Miért nem jöttél vissza a fogadóba?~- „
408 XIX | mint Gvadányi mondja. Nem találtam oda ahhoz a fogadóhoz,
409 XIX | nálad maradok holtomig, ha nem teljesíted is minden kívánságomat;
410 XIX | õszinte, Gáspár, tán valami nem tetszik itt neked vagy nélkülözést
411 XIX | anyám méhében oly jó dolgom nem volt, annak kebelében, mint
412 XIX | kell mennem, és minthogy el nem válhatunk egyimástól, tehát
413 XX | különben... olyan mintha nem a jelenben volna, hanem
414 XX | alá szobájában, járkál és nem beszél, hanem emlékeit beszélteti.~
415 XX | barátom, nézd csak, semmi szél nem fúj, s a fáról mégis hulladoznak
416 XX | lassanként. Mikor születtél?~- Nem tudom az esztendõ számát,
417 XX | is része leszünk a soha nem mozduló örökkévalóságnak. - - -~
418 XX | mozdulatlanul. Jártam, és nem is gondolkoztam, jártam
419 XX | felelt János -, hogy önön nem fog semmi szó.~- De hát
420 XX | ha már lovon ülök, csak nem ballaghatok, mintha szamár
421 XX | gyötrök, mint embert. Önt csak nem nyergelem meg - tevé hozzá
422 XX | Ezt felelte János, de nem jól jövendölt, mert fiam
423 XX | jól jövendölt, mert fiam nem lett olyan vén.~- És ma
424 XX | vallanom, hogy ilyet még soha nem láttam.~- Ezt sem elõször
425 XX | elkísértem oda, hova õt nem kísérte el szomjúsága, a
426 XX | ily emberek, kik életökben nem vétettek senkinek, s kik
427 XX | festeni, de csak akarnám, mert nem bírnám. Egy szó, mint száz:
428 XX | és tanuljátok meg, hogy nem a ruha teszi széppé a leányt!
429 XX | részét elhervasztotta már, nem tudom, az õsz-e vagy az
430 XX | eszembe, hogy nappal van, és nem éjszaka. Õ elsikoltá magát,
431 XX | kezébe? - szóla fiam. - Ha nem azért, hogy a gazemberek
432 XX | ismét rosszul, mert fiam nem párbajban veszett el.~-
433 XX | megjegyezni szeretem azt, aki nem tetszik, hogy megismerjem,
434 XX | ha ismét találkozom vele. Nem hetvenkedésbõl beszélek,
435 XX | párbaj és két seb! Ez még nem kétségbeejtõ.~- És kivel
436 XX | kiindultam délután, itt nem messze utolértem. Õ is lovagolt.
437 XX | minthogy az a gyalogútról nem tért le a sárba lova elõl,
438 XX | becsületére vált volna. Õ ezzel nem elégedett meg; azt akarja,
439 XXII | végi házhoz, s midõn már nem valának többé virágok, csókokat
440 XXII | virágokat és csókokat. Eddig nem vettem észre benne a botanika
441 XXII | is az vagyok...~- Tehát nem ellenzenéd, apám?~- Legkevésbé
442 XXII | pedig a valóságban bizony nem az. S ha már énelõttem sem
443 XXII | apám! Azt véltem, hogy nem lehet tökéletesebb valami,
444 XXII | világon, s én hamarjában ki nem találom: melyiket akarja
445 XXII | akarja mondani?~- Hát... de nem sértem meg, úrfi?~- Dehogy
446 XXII | elhurcolnak...~- Oh, azt nem szabad bevárnod...~- S mi
447 XXII | világrészbe, mindaddig, míg biztos nem lész...~- Nekem már mindegy,
448 XXII | apám!~- De nekem, nekem nem mindegy, fiam...~- Megbocsáss,
449 XXII | fiam...~- Megbocsáss, apám, nem is jutottál eszembe. Jó.
450 XXII | futott alattam, de még tízet nem bírna ki.~János néma kétségbeeséssel
451 XXII | jõjön be a vén lator!... Te nem ismered apámat - mondá Lujza -,
452 XXII | apámat - mondá Lujza -, ez nem apám, csak anyámnak távoli
453 XXII | szeretett édesatyám...~Nem bírt tovább beszélni, sírva
454 XXII | jelszó: életet életért! S ez nem kérdés: milyen életet milyen
455 XXII | Fiam elhallgatott, s én nem tudtam mit felelni. Csend
456 XXII | apám - felelt õ -, mert már nem soká látom, és azután nem
457 XXII | nem soká látom, és azután nem fogom látni többé soha,
458 XXII | látni többé soha, soha. Nem hiszem, hogy éljünk a síron
459 XXII | mindig csak élet, s az ember nem vétkezhetik annyira, hogy
460 XXII | Vagyonunk engem boldoggá nem tett; mit ért nekem a jóllakás?
461 XXII | Te ismersz engem, apám, nem egyszer láttad a harmatot,
462 XXII | már, azt a halál verítéke nem fogja eltorzítani. Nem gyáván
463 XXII | verítéke nem fogja eltorzítani. Nem gyáván halok meg. Bátran
464 XXII | ártatlanabbul, mint én. Én nem tartozom a hõsök közé, de
465 XXII | élnék, érzi lelkem, hogy nem válnám szégyenére az alkotónak,
466 XXII | szemébõl könnyet ontani soha nem szerettem. - - -~Így beszélt
467 XXII | gyermek.~E búcsú!... De nem írom le.~Hazamentünk.~Az
468 XXII | Karszékembe mélyedtem... nem az volt többé eszemben,
469 XXII | hallottam volna...~- Ez nem képzelõdés - válaszolt János -,
470 XXII | kiragadom a hóhér kezébõl!...~- Nem férhet ön hozzá...~- Miért?~-
471 XXII | Lerogytam volna, ha János meg nem tart.~- Te, barátom - folytatám -,
472 XXII | És?...~- És megnézem: nem álom-e az amirõl itt beszelünk...
473 XXII | ablakhoz és kitekinték... nem láttam semmit, mert a kelõ
474 XXIII| hiszen mi elvégezzük...~- Nem, János, e szent munkához
475 XXIII| és fiam föl fog éledni.~Nem éledett föl.~Megsimítám
476 XXIII| magzatom, egyetlen örömem!~Nem éledett föl.~Csak szemeit
477 XXIII| kiálték föl útközben -, nem hagytuk ott kötelét?~- Nem,
478 XXIII| nem hagytuk ott kötelét?~- Nem, uram, eltette ön - felelt
479 XXIII| Még holta után is oly soká nem lett nyugodalma!~De most
480 XXIV | Ismered-e hangomat? Már rég nem hallottad. Én azon koldus
481 XXV | engem; s azok, akik láttak, nem tudják, ki és mi vagyok,
482 XXV | lelkem, hogy semmi életjelt nem mutatott; elaléltságának
483 XXV | szavai sem rázhaták meg. Nem tudtam én: ki az a Ternyei?
484 XXV | a világon? Van-e világ? Nem tudtam én, mi van... csak
485 XXV | kell válnunk, barátom. Én nem maradhatok az emberek közt,
486 XXV | hidegvérrel bámulták; te pedig nem jöhetsz velem, mert nem
487 XXV | nem jöhetsz velem, mert nem akarom, hogy miattam számkivesd
488 XXV | többé, most hagynám el önt? Nem, soha! Ön elkorbácsolhat
489 XXV | és ott fogok ülni, míg le nem fektet az éhhalál.~János
490 XXV | múmiái.~Gyermekkorom óta nem imádkoztam... itt önkénytelenül
491 XXV | míg fiam halála megtorolva nem lesz.~És ez mindennapos
492 XXV | tavasszal és õsszel.~Semmi út nem vezetett e völgybe, senki
493 XXV | vezetett e völgybe, senki nem látogatta ezt meg. Csak
494 XXV | egyikünk lesz meg, és végre nem lesz egy sem! - mondám,
495 XXV | János, élelemszerekért. Nem sok dolgunk volt, de ami
496 XXV | akadt, azt közösen viseltük. Nem valánk többé úr és szolga.
497 XXV | része folyt el, s hol senki nem ismert többé. Üggyel-bajjal
498 XXV | Végre megnyílt az ajtó; de nem János jött be, hanem egy
499 XXV | ember, kit tizenöt év óta nem láttam, s mégis megismertem,
500 XXV | Ternyei Boldizsár volt.~Nem kopaszodott meg, mint én;
1-500 | 501-537 |