Rész

 1 II   |           hisz eddig még azt sem tudom, hogy örülsz-e vagy búsulsz?~-
 2 II   |        Ternyeinek e szavára, nem tudom, mi volt, amit éreztem:
 3 II   |          és... elundorodtam; nem tudom: azon névtõl-e, melyet Ternyei
 4 III  |      Egymás mellé ültünk. Mit én tudom: mit beszéltünk, vagy beszéltünk-e
 5 III  |          nem tudtam, mi az. Most tudom, hogy szerelem volt. Oly
 6 IV   |        lásd, elmém zavart... nem tudom, mit mondok... mit cselekszem.
 7 IV   |           Azután mi történt, nem tudom; elvesztém eszméletemet.~
 8 VI   | halálomból, vagy mi volt? Mit én tudom. Egyedül álltam; nem hittem
 9 VIII |    parancsolatomat - feleltem.~- Tudom, uram, de erõvel be akar
10 VIII |     megsemmisülni; de most mióta tudom, hogy szeretsz, kívánom,
11 VIII |  ostromolt puszta kõsziklát.~Nem tudom már, mi emlékezteté Rózát,
12 XI   |         ön mibõl fog élni?~- Nem tudom...~- És mi szándéka van
13 XI   |          Mit fog tenni?...~- Nem tudom.~- Jövendõje?...~- Ne kérdezzen,
14 XI   |      vele, amint lehet; mert nem tudom, mikor adhatok ismét. De
15 XI   |   kisfiam, te... ah, még azt sem tudom, minek keresztelték? Mondja
16 XI   |        meg nevét, asszonyom. Nem tudom: fogok-e imádkozni, de ha
17 XI   |      mehetne ön?~- Azt magam sem tudom, mondtam már, de megyek.
18 XI   |     koporsóba a halott fölé.~Nem tudom, meddig tartott ájulásom.~
19 XII  |        rászorult ennek az árára, tudom. Lássa, ez szép magától.~
20 XIII |     szeretem õt, és könyv nélkül tudom munkáinak felét. Tudja-e
21 XIII |     gondolja ön, hogy elcsaptak. Tudom, még most is siratja falum,
22 XIV  |          végig rajtam, magam sem tudom; de szinte megrázkódtam
23 XV   |      herceg, kinek nevét már nem tudom, csak ennyit tudok róla,
24 XV   |         Szerencsétlenség? Én nem tudom, mit jelent e szó, mert
25 XVI  |          találni... Most már nem tudom, hol keressem õket, miután
26 XVII |       még százszor köszönetemet. Tudom, magad szûkölködtél szívességed
27 XVII |       már?~- Itt; de meddig? Nem tudom.~- Ameddig, addig. Hát én
28 XVII |         mondám:~- Ezt nagyon jól tudom Boldizsár, mert nõd utolsó
29 XIX  |          ez? - kérdém.~- Azt nem tudom - felelt Jancsi -, hanem
30 XIX  |        rajta. - Most már azt sem tudom hamarjában, hogy szólítsalak... -
31 XX   |           Mikor születtél?~- Nem tudom az esztendõ számát, csak
32 XX   |          szokásom szerint.~- Rég tudom én azt már - felelt János -,
33 XX   |          elhervasztotta már, nem tudom, az õsz-e vagy az amiatti
34 XXII |       ölében leltem õt... mit én tudom, hol akadt kezemhez egy
35 XXVII|        Tudod-e, mennyi ez?~- Nem tudom.~- Több százezer forint.
36 XXVII|           Tudod-e, kié ez?~- Nem tudom.~- Tiéd!~- Enyém?~- Mind