Rész

 1 II   |    elmondtam. Megállj hát... ülj le csak... üljünk le... elmondom.
 2 II   |            ülj le csak... üljünk le... elmondom. Tudod-e, hol
 3 II   |         vagy a hetedik ég szállt le a földre. Annyi szent, hogy
 4 II   |        is, ha mást szeret, csapd le a kezérõl. Addig van.~-
 5 IV   |        lemondanod Rózáról. Mondj le, édes barátom. Tudod mit?
 6 V    |         örömkönnyeket csókoltunk le egymás arcáról.~Hm, ha tudná
 7 VI   |         akármeddig, mert nyelvem le volt kötve, le volt fagyva.
 8 VI   |      mert nyelvem le volt kötve, le volt fagyva. Róza szakítá
 9 VI   |          neki?... Mért ne ráznók le a szívrõl azt a hernyót,
10 VI   |       várjuk be, hogy maga essék le róla, mikor már nincs min
11 VII  |       sorából!~- Mily szívesség! Le vagyok kötelezve.~- Vívnunk
12 VII  |    magamat megbélyegezni; inkább le hagyom vágni karomat vagy
13 VIII |         ha.~Lankadtan csüggeszté le fejét, és megpillantá kezemen
14 VIII |   látogass meg, kedvesem, hajolj le hantomra, s mondd ki nevemet...
15 X    |     folytatá egy könnyet törölve le szemérõl, melyen meglátszott,
16 XI   |         mondád te, hogy hajoljak le hantodra, s híjalak neveddel...
17 XI   |           Jól van, hát én megyek le hozzád!~Õrült gondolat gyújtá
18 XIII |          kétharmad részével önté le.~- Az igaz - folytatá -,
19 XIII |            Miért?~- Mert nem jön le az ujjamról...~- Próbáljuk
20 XIII |        azt...~- Hidd el, hogy én le tudnám venni...~- Elhiszem,
21 XIV  |     Egyszer lélekszakadva rohant le Hiripi barátom a kocsmába,
22 XIV  |         vergõdik kifelé, s mossa le magáról az iszapot, akkor
23 XIV  |       hogy fölkeltse urát. De ez le sem feküdt még. Egyre kártyáztunk.
24 XVII |      lesz virgács.~Ezeket õrölte le Jancsi, s elsietett... kétségkívül
25 XVIII|          madárijesztõvázról vett le egy ócska szûrdarabot, hogy
26 XVIII|      most, ha leveti, azért veti le fényes bársony öltözetét,
27 XIX  |      reményemet meglelhetésérõl. Le nem írhatom, mennyire fájt,
28 XX   |          elindultam, tudniillik: le akarnám õt festeni, de csak
29 XX   | paripámat, hogy csillagot kapjak le az égbõl, s azt nyújtsam
30 XX   |        az a gyalogútról nem tért le a sárba lova elõl, tehát,
31 XXII |     szemébõl, én annyit töröltem le; megöltem õt, azért nekem
32 XXII |          E búcsú!... De nem írom le.~Hazamentünk.~Az utcára
33 XXIII|      melyrõl a hóhérlegény húzta le a sarut.~És ez ugyanott
34 XXV  |       még rajta, te; de néked is le kell hullanod, mert illik,
35 XXV  |           és ott fogok ülni, míg le nem fektet az éhhalál.~János
36 XXV  |     kétfelõl véres tajték futott le.~- Ütött halálod órája! -