Rész

 1 VI   |   életnek neveznek? Mért várjuk be, hogy maga essék le róla,
 2 VI   |       Nem ugortam bele, mert az be volt fagyva. Jutott is ekkor
 3 VII  |         Igen - felelt az.~- Jer be velem, jertek be mind a
 4 VII  |            Jer be velem, jertek be mind a ketten - mondám a
 5 VII  |         ülve szendergett; szeme be volt hunyva, de pilláin
 6 VIII |         szolgámnak, hogy senkit be ne eresszen hozzám semmi
 7 VIII |          Egyszer késõ este jött be hozzám Jancsi, s jelenté,
 8 VIII |          Tudom, uram, de erõvel be akar törni; alig tartóztathattam
 9 VIII | bizonyosan Betti lesz... ereszd be szegényt; és maradj magad
10 VIII |     lelte karodat és oldaladat? Be vagy kötve... és én az imént
11 X    |        néha, bármily ritkán is, be fog ön tekinteni hajlékunkba,
12 XI   |         föl, csak éjfélkor. Jó, be fogom várni az éjfélt, hogy
13 XI   |        mondom. Így. Most lódulj be, hadd zárjam rád az ajtót.
14 XI   |        sírból, és hánytam ismét be. Minden hantnál, mely a
15 XI   |   haragos kalmárok.~Midõn a sír be volt hányva, s a temetõt
16 XII  |       gondolám. Egy úrhoz nézek be, ebben talán csak lesz egy
17 XIII |       lassanként már nem törték be orromat, fejemet, és nem
18 XIV  |         reggel fogjon és jöjjön be õt fölkelteni. A kocsis
19 XVI  |       vérszín sugárokat lövellt be a kis ablakon a halott kék
20 XVII |       Ez ni, aki éppen most üti be azt a csúf orrát...~Egykori
21 XVII |          Egykori szolgám lépett be. Sejteni, világosan látni
22 XVII |      Jancsi; de nem fogadhatlak be...~- És miért?~- Mert nincs
23 XIX  |       következõ újsággal lépett be hozzám.~- Uram - kezde beszélni -,
24 XX   |         istállóba, õ pedig jött be hozzánk.~- Ugyan, úrfi,
25 XX   |   Jancsi lenne, hahaha.~- Ejnye be cifra! - kiálta föl János. -
26 XXII |          mint valaha, vágtatott be fiam az udvarra. Lova oldalából
27 XXII |       kiálték föl -, csak jõjön be a vén lator!... Te nem ismered
28 XXII |     ablakokat kövekkel rakattam be, hogy ne lássak és ne halljak
29 XXV  |         ajtó; de nem János jött be, hanem egy ember, kit tizenöt
30 XXVII|          sokkal nemesebben. Jer be a kunyhóba, és ne félj...
31 XXVII|       no, jer.~Reszketve lépett be.~- Itt vagyok; most mit
32 XXVII|       valánk. Õ azzal bizonyítá be barátságát, hogy engemet
33 XXVII|          s védencem neje lépett be... kellemes, kedves, szelíd,
34 XXVII|         távol atyafi mutattatám be neki. Velök költöttem el
35 XXVII|     holtom napjáig beérjem...~- Be fogod érni vele holtod napjáig;