Rész
1 III | kegyed unatkozni.~- Óh, miért?~- Mert én igen rossz mulattató
2 III | És ha nem fogják adni?~- Miért ne adnák?~- Mert én szegény
3 VI | ott voltam, elfeledtem: miért mentem oda? Ismét útnak
4 VIII | bõrt és húst szakított ki. Miért is reszketett úgy az a nyomorú
5 VIII | úgy az a nyomorú teremtés, miért nem lõtte keresztül szívemet!...
6 VIII | mi bajod?... Hallgatsz? Miért nem mered megmondani? Valami
7 X | és tudja-e ön, asszonyom, miért jöttem?~- Jötte valóban
8 X | Hanem mi haszna volna ebbõl? Miért hazudna most én elõttem?
9 X | gyalogút mellett, balra... miért?~- Csak óhajtom tudni...~-
10 XI | szakíta félbe szolgám.~- És miért ne mondhatnám?~- Mert...
11 XI | nem, Róza!... Hol késel? Miért nem jössz? Még egyszer látnom
12 XI | Hogy bezárjalak!~- És miért?~- Hogy el ne futhass. Add
13 XII | embernek szeretõje!~- És miért ne? Azért, hogy ilyen szegény?
14 XIII | Úgysem segíthetek rajta, miért aggódjam hát hiába miatta? -
15 XIII | kínálást megvetni -, tudja-e, miért állok tulajdonképp ön elõtt?~-
16 XIII | munkáinak felét. Tudja-e ön, miért szerettem meg Gvadányit?
17 XIII | Arra nem fognak adni...~- Miért?~- Mert nem jön le az ujjamról...~-
18 XIV | barátságnak lehet nevezni; és miért ne lehetne? Mert rongyosak,
19 XIV | óta elõször, s nem tudtam, miért. Gondolkodtam; de gondolatim
20 XV | elvesztetted volna pénzemet.~- Miért, te balga?~- Azért mert
21 XV | elköltenünk. Megmondom: miért? Nézd, nekem gyermekem van,
22 XV | Hiripi fejcsóválva. - Hát miért is nem mondtad ezt elõbb?
23 XVI | könyörületbõl táplál. Ah, miért vannak könyörületes szívek!
24 XVII | önnel, hanem veled.~- És miért?~- Hogy oly hûségesen gondunkat
25 XVII | fölmondom a szolgálatot.~- Miért, Jancsi? - kérdém.~- Csak
26 XVII | nem fogadhatlak be...~- És miért?~- Mert nincs módom szolgát
27 XVII | magányosan, ilyen késõ este.~- Miért ne? Félek is én!~- Nem félsz,
28 XIX | könnyek teéretted folyának.~- Miért nem jöttél vissza a fogadóba?~- „
29 XXII | hagynád-e vennem e leánykát?~- Miért ne, fiam?~- Mert szegény...~-
30 XXII | kárhozat megért magjaival.~- Miért búsulsz, apám? - kezdé fiam. -
31 XXII | vannak, kik szûkölködnek. Miért nincs egy szemünk és két
32 XXII | Nem férhet ön hozzá...~- Miért?~- Mert ezren és ezren állják
33 XXVII| De csak szeretném tudni, miért?~- Hogy szerencséjét megalapítsa.~-
34 XXVII| levertséggel, mint valaha.~- Miért e bánat megint, öcsém? -
|