Rész

 1 II   |           nem tudom: azon névtõl-e, melyet Ternyei említett, vagy magamtól?~-
 2 II   |         legfölebb kalendáriuma van, melyet minden évben újjal cserél
 3 III  |        sötét pilláin könny rengett, melyet nem adtam volna a brazíliai
 4 IV   |             az elsõ látogatás után, melyet vele tettem kedvesemnél.~-
 5 VI   |          Andorlaki barátom számára, melyet egy percig is halasztani
 6 VI   |            a szívrõl azt a hernyót, melyet életnek neveznek? Mért várjuk
 7 VIII |             paradicsomba, s a lomb, melyet régi boldogságom zöld fájáról
 8 XI   |       hattyú énekét véltem hallani, melyet álmamban láttam a folyam
 9 XI   |         tajtékja; amaz arc helyett, melyet a szellõ sokszor el akart
10 XII  |            a legelõn tûz pislogott, melyet alkalmasint pásztorok hagytak
11 XIII |          sóhajték föl. - Az összeg, melyet számodra hagytam, már rég
12 XIV  |            egy kis batyura mutatva, melyet generózus barátom az asztalra
13 XV   |       utaztunk. A legelsõ városban, melyet értünk, felruháztam Hiripit.
14 XVII |               Ennyi volt az összeg, melyet fiam nagyanyjánál hagytam.~-
15 XIX  |    gondoskodásomat és szeretetemet, melyet egyre növelt szívemben.~
16 XX   |            egy szál virágot kértem, melyet õ mosolyogva nyújtott nekem
17 XX   |         nekem a kis kerítésen át, s melyet gomblyukamba tûztem, de
18 XXII |             rózsaszínû pápaszem ez, melyet ha fölteszek, tündérkertnek
19 XXII |        célját érte, mert van-e cél, melyet el ne érhetnének a dúsgazdagok?~
20 XXII |            szenvedésénél nagyobb, s melyet az örökélet üdvessége sem
21 XXII |         kétségkívül ama gyönyörrõl, melyet a következõ nap szerzend
22 XXII |          helye lenne a fájdalomnak, melyet ennek szemlélése okoz!...
23 XXIII|     összecsókolám a fekete karikát, melyet ez rajta hagyott. Azt gondoltam,
24 XXIII|       homlokáról szép fekete haját, melyet az esõ megáztatott és a
25 XXV  |         mellett, egy kis kunyhóban, melyet ide építék magam Jánossal;
26 XXV  | százezereimet. E pénzbõl, gondolám, melyet fiam számára gyûjték, ne
27 XXV  |           egy eldõlt, hosszú fenyõ, melyet a vihar kitört és a villám
28 XXV  |         közel egy élõfa lángjaihoz, melyet a mennykõ gyújtott meg.
29 XXVII|         hogy is ne? A boldogságnak, melyet másnak szerzünk, egy része
30 XXVII|   legártatlanabb mulatság, s olyan, melyet ahelyett hogy megunnánk,
31 XXVII|             ez a legnagyobb összeg, melyet kaptál, de az utolsó is.
32 XXVII|             kötötte föl a kötéllel, melyet a múlt éjjel kincs reményében
33 XXVII|             reményében ásott föl, s melyet elõbb én tettem oda.~Az
34 XXVII|              mely itt van kezemben, melyet, íme, leteszek sírhalmodra.