Rész

 1 II   |         nem imádkoztam õhozzá!~Ami szép és kedves a teremtésben
 2 II   |            A hetedikben, pajtás.~- Szép. Most már tökéletesen hiszem,
 3 II   |           hát szép-e az a bizonyos szép?~- Ragyogó szépség, barátom,
 4 III  |           hogy a mennyország olyan szép, mint most a föld.~Egymás
 5 III  |             hol a megrepedt szívek szép csendesen pihennek. Mert,
 6 IV   |       tettem kedvesemnél.~- Igazán szép leány, derék leány, mondhatom -
 7 VI   | elragadtatással függött tekintetem szép jegyesemen. Mily szép volt
 8 VI   |   tekintetem szép jegyesemen. Mily szép volt õ menyasszonyi ruhájában,
 9 VIII |          mert nem leszek talán oly szép, mint egykor valék; de nem
10 XI   |       szegény kis Betti sírhalmát.~Szép derült alkony volt. Tavaszodni
11 XI   |        Megtaláltam sírodat, Rózám, szép kedvesem! - szólék. - Tudod-e,
12 XI   |          valának.~- És hová lett e szép idõ? - kérdém, s keresve
13 XII  |            fiatal!... Aztán milyen szép aranygyûrûje van, ni...
14 XII  |        ilyen szegény ruha, és az a szép aranygyûrû! Ugyan beszélje
15 XII  |            szemébe. Fiatal volt és szép. Sejteni kezdtem, miféle
16 XII  |            árára, tudom. Lássa, ez szép magától.~Míg ilyeneket beszélt
17 XII  |         szemébõl egy könny gördült szép arcára... én egy tekintettel
18 XIII |  utóbbiakhoz tartozni...~- Ez igen szép - feleltem -, de mindeddig
19 XIII |          mint két szerelmes valami szép kert lugasán; mit szól ön
20 XIV  |       uniformisát ha felveszi, oly szép: Delphis templomába állhatna
21 XV   |           az igaz, hogy majd olyan szép álom, mint a múlt éjjeli.~-
22 XVI  |         temettetni...~- Óh, milyen szép volt akkor kegyed - vágtam
23 XVI  |  gondolatától eltérítsem -, milyen szép volt akkor kegyed!~- Siettem
24 XVII |         hogy ily derék fiam van.~- Szép ember - szólott fiam, alig
25 XVII |   csekélység meg sem érdemli ezt a szép nevet, uram! Már úgyis rajtakaptak,
26 XVII |           áldott teremtés, van két szép gyermekünk, s én a legboldogabb
27 XX   |      bírnám. Egy szó, mint száz: õ szép. Szegény lyányka lehet,
28 XX   |   bekandikáltam a ház kis ablakán. Szép kertészném ott ült az ablaknál,
29 XXII |   mondhatom, hogy jól is mulatunk. Szép, rózsaszínû pápaszem ez,
30 XXII |             S ha már énelõttem sem szép, milyen lehet olyan szemek
31 XXII |           ismertek apát, kinek oly szép, oly jeles, oly nagylelkû
32 XXIII|          elsimítám nagy homlokáról szép fekete haját, melyet az
33 XXVII|           látkör szélére.~Éppenoly szép hajnal volt, mint ezelõtt