Rész

 1 II   |       elkárhozott legyek.~- Eh!~- Semmi eh, Boldizsár. E lányt bírnom
 2 III  |   beszélünk elõször egymással, de semmi az; mi szeretjük egymást,
 3 VII  |          akarod. Tehát a fegyver: semmi... a hely: sehol... az idõ:
 4 VII  |           lesz új hivatalomban?~- Semmi, csak nézni fogod, hogy
 5 VIII |      senkit be ne eresszen hozzám semmi szín alatt, annyival is
 6 XI   |        töröm fejemet; nem találok semmi módot. Várni fogok. Az idõ
 7 XI   |           szívemben nem ragyogott semmi. Fölsóhajtottam, és sóhajomat
 8 XII  |        kell hát? - kérdé ismét.~- Semmi, semmi, uram...~- Máskor
 9 XII  |             kérdé ismét.~- Semmi, semmi, uram...~- Máskor tartsd
10 XIV  | tapasztaltam, hogy a bornak többé semmi hatása nincs rám, hagyogatni
11 XVI  |          stb. És most mindezekbõl semmi nem volt a szobában. Egészen
12 XVI  |           szalmán feküdt betegen; semmi más nem volt alatta, s igen
13 XVII |         okod van tagadni, fiam?~- Semmi okom sem volna, ha csakugyan
14 XVII |          én -, annak már nem kell semmi... Vagy igen: temetés.~-
15 XVII |     indítani? És azt mondám, hogy semmi, semmi, még Ternyei látása
16 XVII |           azt mondám, hogy semmi, semmi, még Ternyei látása sem.
17 XVII |         és fájt nekem, hogy õneki semmi sem fáj.~- Elsõ feleségem
18 XVII |    kártyázok!~- És boldogságodban semmi sem háboríthatna meg? -
19 XVII |     háboríthatna meg? - kérdém.~- Semmi, semmi! - felelt. - Míg
20 XVII |           meg? - kérdém.~- Semmi, semmi! - felelt. - Míg az ember
21 XIX  |        meg azt neki, hogy, ha már semmi dolga nem lesz, legalább
22 XIX  |         emberrõl a ruhát...~- No, semmi, lesz más, amennyi kell.
23 XIX  |       Hisz éppen az a bajom, hogy semmi hiányom sincs...~- Legyen
24 XIX  |           válnunk, pajtáskám...~- Semmi sem tartóztathat vissza?~-
25 XIX  |  tartóztathat vissza?~- Abszolúte semmi...~- Ám eredj hát! De ígérd
26 XX   |         János barátom, nézd csak, semmi szél nem fúj, s a fáról
27 XX   |        János -, hogy önön nem fog semmi szó.~- De hát mit tegyek,
28 XX   |           el is vesztettem... no, semmi! Holnap ismét arra lovaglok,
29 XX   |      közepébe taszította lovával. Semmi sem lázít úgy föl a világon,
30 XXII |        fejemet és hallgatóztam...~Semmi nesz.~János széken ült,
31 XXV  |       ájulásban volt lelkem, hogy semmi életjelt nem mutatott; elaléltságának
32 XXV  |      nyáron, tavasszal és õsszel.~Semmi út nem vezetett e völgybe,
33 XXVII| eljátszottad?~- Mindenemet!~- No, semmi; mindjárt megmondom, hol