Rész

 1 II   |          bámultam. Úgy tetszett, mintha ezt észrevette volna...
 2 II   |         de hirtelen fölugrottam, mintha tüzes vasat ütöttek volna
 3 II   |       egyet pattantott ajkaival, mintha ilyesmit akart volna mondani:~-
 4 III  |            szólék - úgy tetszik, mintha röpülnöm kellene, felröpülnöm
 5 III  |          ismerõsek. Úgy tetszik, mintha mi két szomszéd csillagok
 6 V    |  gazdájának; zúgások rémes volt, mintha árvizet hallottam volna
 7 VI   |      jelenés volt. Úgy tetszett, mintha Ternyei toronyóra lett volna,
 8 VI   |          az ajtót: úgy tetszett, mintha valami irtózatos álmam lett
 9 VI   |      irtózatos álmam lett volna, mintha azt álmodtam volna, hogy
10 VII  |       hirdeté; vörös lett az ég, mintha gyilkot döftek volna szívébe,
11 VII  |         a nap a ködön keresztül, mintha azt akarta volna mondani,
12 VIII |  szorított szívéhez, és csókolt, mintha belém akarta volna lehelni
13 VIII |     gyötrelmes-édes ölelés volt, mintha a leszakadt mennyország
14 XI   |  keresztek föliratát. Egyszerre, mintha feneketlen örvény szélére
15 XI   |         egy pillanatra... aztán, mintha ki akarta volna pótolni,
16 XI   |       átvonult lelkemen, édesen, mintha eolhárfa pengett volna keblemben,
17 XI   |      mert csend volt, oly csend, mintha a világ nem létezett volna.
18 XI   |   koporsóra zuhant, úgy éreztem, mintha egy óriási kalapáccsal ütnék
19 XI   |        felleget hajtott magával, mintha egy szerecsen rabszolgasereget
20 XVII |           kétségkívül nem azért, mintha csakugyan sürgetõs dolga
21 XVII |       köteléke egyesít velem, és mintha fájt volna, ha meggondoltam,
22 XVII |         annyira sem indulva meg, mintha azt adtam volna tudtára,
23 XVII |             De nem azért mondom, mintha nem akarnék adni; mennyi
24 XX   |           mint különben... olyan mintha nem a jelenben volna, hanem
25 XX   |          a jelenben volna, hanem mintha messze múltból elfáradtan
26 XX   | Huszonegy esztendõs.~- Teremtõm! Mintha tennap lett volna, mikor
27 XX   |      ülök, csak nem ballaghatok, mintha szamár volna alattam. Aztán,
28 XX   |        ezért oly fölfuvalkodott, mintha õ volna ezen összegnek elsõ
29 XXII |         viszik, és úgy tetszett, mintha kísérõi zaját is hallottam
30 XXIII|       oly gyöngéden bántam vele, mintha minden kemény érintésem
31 XXIII|     világ... nekem úgy tetszett, mintha a világot vittem volna.~-
32 XXV  |    Rekedt volt a völgy levegõje, mintha a nap minden sugarát csak
33 XXV  |    eltemessék, s a zápor omlott, mintha majd az eltemetett völgynek