Rész

 1 VI   |              mintha Ternyei toronyóra lett volna, mely tizenkettõt
 2 VI   |         mintha valami irtózatos álmam lett volna, mintha azt álmodtam
 3 VI   |               szerencsétlensége. Jobb lett volna neked ekkor, itt halnod
 4 VI   |            fiam, te!... legalább apád lett volna hóhérod, nem más;
 5 VII  |           talán akarata ellen esedezõ lett.~Nem feleltem, hanem megragadtam
 6 VII  |              napjöttét hirdeté; vörös lett az ég, mintha gyilkot döftek
 7 VII  |             másik durrant.~A hó piros lett... az én véremtõl.~ ~
 8 VIII |         hosszan... mit mondok? Hosszú lett volna-e egy század ily boldogságban!~
 9 X    |                és hetek múltával vége lett szenvedésének, istennek
10 XI   |       végsugarától... egyszerre sötét lett... Félve tekintettem körül;
11 XI   |         egyszer láthassalak, kit jobb lett volna soha nem látnom!~Így
12 XI   |               órák valának.~- És hová lett e szép idõ? - kérdém, s
13 XII  |        keresztre húzta a fájdalom, és lett körülötte sötétségnek sötétsége,
14 XII  |           volt?~- Volt.~- Tán hûtelen lett?~- Nem.~- Meghalt?~- Meg.~-
15 XIII |             meg is halt nagyanyád? Mi lett úgy belõled?... Talán boldog
16 XVII |              csakugyan sürgetõs dolga lett volna, hanem mert látta,
17 XVII |        folytatá -, hogy ez a Róza nõm lett? Hanem házasságunk csak
18 XIX  |              tettem, az egészen fiamé lett.~A szegénységet, nyomort
19 XIX  |               gondviselõje, mindenese lett. Fölmentém õt minden szolgai
20 XX   |               Teremtõm! Mintha tennap lett volna, mikor ön hosszú távolléte
21 XX   | örökkévalóságnak. - - -~Hosszú szünet lett; mind a ketten elhallgatánk.
22 XX   |              jövendölt, mert fiam nem lett olyan vén.~- És ma különös
23 XX   |             szegénységgel. Ha fegyver lett volna nálam, talán keresztülszúrtam
24 XXII |             tudtam mit felelni. Csend lett; csak a föl s alá sétáló
25 XXIII|                             XXIII.~Éj lett, oly viharos, amily derült
26 XXIII|            holta után is oly soká nem lett nyugodalma!~De most már
27 XXV  |              ez mindennapos imádságom lett... huszonhat esztendeig.
28 XXV  |               tartotta. E házasságból lett a vén Ternyeinek, kirõl
29 XXV  |               közeledett. Végre sötét lett, csaknem éjjeli sötétség...
30 XXV  |               rántás... és õ a tûzben lett volna. Ekkor jutott valami
31 XXVII|               hat évvel a fiúból ifjú lett. Fölkerestem õt. Kijött
32 XXVII|        segítsége nélkül, isten tudja, lett volna-e valaha módom megházasodni.~-
33 XXVII|            nem oly szerencsés kártyás lett, mint nagyapja volt, mielõtt