Rész
1 II | másra. Keserû kezdesz lenni, pedig ezt nem érdemlem tõled;
2 III | talál engemet látni; ha pedig nem láthatám, kétségbeestem.~
3 III | felröpülnöm a mennybe; pedig nem hiszem, hogy a mennyország
4 IV | játszottam és sokat vesztettem.~- Pedig nemigen szoktál veszteni...~-
5 IV | alkalmasint hozzád hajlik; szülõi pedig hozzám. Ez igen természetes;
6 VI | ilyen néma atyai örömed, mi? Pedig aki nem jó apa, vajon lehet-e
7 VII | pénzemet. Bútorom és ruhatáram pedig a tiéd lesz; megérdemled,
8 VIII | nem fog megrepedni bele... pedig én azt szeretném. Ha kedves
9 XII | tudtam, nem akartam; koldulni pedig szégyelltem. Eladtam becsületes
10 XIII | nagyobb, mint én, kinek pedig neve Hiripi Gáspár.~- Ah,
11 XIII | irigységet, a nemes lelkekben pedig hódolatot költ. Van szerencsém
12 XIII | jobban tud inni, mint én; pedig becsületem szentségére,
13 XIII | komolyságommal; Hiripi Gáspár pedig néhány mondását idézte Gvadányinak,
14 XVI | harmincöt évesnek véltem.~- Pedig még alig múltam huszonöt.
15 XVII | hirtelen a fülembe üti; pedig a szamár füle is csiklandós.
16 XVII | Mindig a virgácsot emlegeti; pedig tudja, hogy az elsõ vagyok
17 XVII | A legeslegelsõ, apám; pedig Deregi Tóni a minap is két
18 XVII | meg igazság szerint... én pedig mégis csak az elsõ vagyok.
19 XVII | szomszédba a halotthoz, én pedig a fogadóba Gáspár barátomhoz.~
20 XVIII| Így elmélkedém.~Ternyei pedig szûkölködött, ínségre jutott
21 XIX | szobát, melyben valánk.~- Pedig csak fogd rám - válaszoltam -,
22 XIX | Te kétségbeestél? Én pedig elkárhoztam, igen, elkárhoztam!
23 XX | távolléte után megjött közénk; pedig már maholnap tizenegy esztendeje.
24 XX | beereszté az istállóba, õ pedig jött be hozzánk.~- Ugyan,
25 XX | megnevettettek; fölírja pedig azok neveit, kik másokat
26 XXII | tündérkertnek látom a világot... pedig a valóságban bizony nem
27 XXII | szándékom Lujzát nõül venni, még pedig minél elébb...~- Ej, ha
28 XXII | magától szárad el; a búzát pedig learatják. Ilyen a földi
29 XXV | negyvennégy éves valék. Vagyok pedig most hetvenéves, s talán
30 XXV | hidegvérrel bámulták; te pedig nem jöhetsz velem, mert
31 XXVII| illet téged. A másik felét pedig mint kamatot, úgy adom.~-
32 XXVII| módom megházasodni.~- Én pedig szívembõl örülök, öcsém,
|