Rész

 1 II   |        barátom!...~Ternyei Boldizsár nagy úr volt, azonfölül kártyás;
 2 II   |              hittem, hogy õ barátom. Nagy úr és kártyás és... barátság!
 3 III  |             láthatám, kétségbeestem.~Nagy filkó voltam... amilyen
 4 VI   |                                VI.~A nagy nap rám virradt.~Mióta Rózával
 5 VII  |          amennyire képesek voltunk a nagy hóban; mert, úgy látszott,
 6 X    |               hol fekszik Betti?~- A nagy kereszt irányában, a gyalogút
 7 XI   |          között magasan emelkedett a nagy fehér feszület, repkénytõl
 8 XII  |             nem csoda, mert az éhség nagy teher. Erõsen fújt a szél...
 9 XII  |          néztem utána.~- Ez a folyam nagy ellenségem - mondám magamban -,
10 XII  |            Pusztán utaztam. A hó már nagy volt, és még egyre esett,
11 XIII |           gratulálni jöttem, mert ön nagy férfi, nagyobb, mint én,
12 XIII |               Mint lehet, hogy ennek nagy a tudománya - - - - - mégis
13 XIII | mindazonáltal ott hagyám és eljövék. Nagy kedvem jött a mûvészethez,
14 XV   |            felruháztam Hiripit. Erre nagy nehezen rá tudtam venni,
15 XVI  |            papírral volt foltozva.~- Nagy szegénység! - gondolám,
16 XVI  |         bõrszék, a szoba közepén egy nagy diófa asztal s az ablaknál
17 XVI  |             mégis megdöbbentett, oly nagy volt.~- Megbocsásson, jó
18 XVII |           magányos ember létemre nem nagy mesterség volt azt tennem,
19 XVII |               megosztozunk.~- Hm, ez nagy kamat... de jól van. Kérem
20 XIX  |             nem bírnád idevezetni... nagy farkassötétségei szoktak
21 XIX  |      bolondsággal vagyon bétakarva s nagy ostobasággal” - mint Gvadányi
22 XIX  |        minden kívánságomat; de azt a nagy áldozatot ne követeld tõlem,
23 XIX  |             temettem el, és sírjához nagy márványkõoszlopot állíték,
24 XX   |            lángol és pattog, õ addig nagy léptekkel jár föl s alá
25 XX   |           Tekintetem az udvaron álló nagy diófán akadt meg.~- Jancsi... -
26 XX   |      virágait szemlélve, mert a kert nagy részét elhervasztotta már,
27 XXII |              a botanika iránt valami nagy szenvedélyt... lovagolt,
28 XXIII|         Megsimítám arcait, elsimítám nagy homlokáról szép fekete haját,
29 XXIV |      temetésérõl. E napnak rám nézve nagy fáradalmai voltak, olyan
30 XXV  |             a városba is, hol életem nagy része folyt el, s hol senki
31 XXVII|        remekelek, mesterré leszek és nagy mûhelyt állítok.~- Azt a
32 XXVII|              Azt vedd el. A házasság nagy boldogság.~- Elveszem, elveszem!~-