Rész

 1 VI   |      távozzék ön körünkbõl...~- Jól van hát, távozom - felelt
 2 VII  |    meghökkent, elsápadt.~- Aha, jól tapintottam! - gondolám.~-
 3 VII  |         magamat, s folytatám -, jól van, tehát kardra! Mikor
 4 XI   |         de én nem engedtem...~- Jól tette ön, asszonyom, mert
 5 XI   |     eszembe most, azt próbálni: jól hangzik-e vagy sem? Tehát
 6 XI   |      Nem jössz fel sírodból?... Jól van, hát én megyek le hozzád!~
 7 XI   |         id’adta, amit kértem.~- Jól van, köszönöm. Hanem megállj,
 8 XII  |  valamely házban.~De nem laktam jól e csonttal.~- Uram - szólíték
 9 XII  |   bementem, szívesen láttak, és jól tartottak meleg étellel,
10 XIII |    vetni a szíves kínálást...~- Jól van hát. Tessék!~- ’sten
11 XIII |        boromra pillantva.~- Nem jól sejti ön... ez csak egy
12 XIII |       méltányolják a tudományt. Jól mondja Gvadányi: „Mint lehet,
13 XIII |     ejtve.” De Gvadányi mindent jól mond. Óh, Gvadányi az én
14 XIII |   többinek az ára is.~- Így már jól van - monda a kocsmáros. -
15 XVII |       én elõttem úrfi...~- Mind jól van az - vágtam közbe, csak
16 XVII |         szegény teremtés!... De jól járt, isten nyugtassa meg.~-
17 XVII |          könnyítettem a dolgot: jól félretartám a pisztolyt,
18 XVII | kárörömmel mondám:~- Ezt nagyon jól tudom Boldizsár, mert nõd
19 XVII |        tölté utolsó éjszakáját? Jól tette. Az õ helyében magam
20 XVII |         Hm, ez nagy kamat... de jól van. Kérem a pénzt.~Sokszor
21 XIX  |     embert? Csakugyan?~- Nagyon jól...~- Furcsa istenteremtése,
22 XX   |          Ismét? - szólt fiam. - Jól van csak leckéztessen meg...
23 XX   |    szabad kényére ereszteném.~- Jól van hát - szólt János -,
24 XX   |       Ezt felelte János, de nem jól jövendölt, mert fiam nem
25 XX   |      kötözködni...~- Hát hiszen jól van no; tudja, úrfi, hogy
26 XXII |   egymással, és mondhatom, hogy jól is mulatunk. Szép, rózsaszínû
27 XXII |      így gondolkodtam.~- Nagyon jól gondolkodott, János - felelt
28 XXIII|        ön - felelt János.~- Úgy jól van! - mondám, s folytattuk
29 XXVI |     verni szívem, és így minden jól lesz. Oh, e szív, e szív!
30 XXVII|     vagyok már gyermek...~- Azt jól látom.~- Tehát bízzék bennem.~-
31 XXVII|         több nincs birtokomban; jól el is rejtettem, oda, hol
32 XXVII|     akasztófa?~- Igen, ott van, jól megérts: az éjszakkeleti