Rész

 1 VII |       szolgámmal együtt.~- Te, Jancsi - szólék hozzá útközben -,
 2 VII |      te fogod tudni. Aztán te, Jancsi, néha-néha csak eljössz
 3 VII |         s végén rózsák voltak. Jancsi karszékemen ülve szendergett;
 4 VII | bezárni az ajtót! - kiálta föl Jancsi, és visszaszaladt.~- Ez
 5 VII |           Hát babonás vagy, te Jancsi?... De meg, ha magyarázni
 6 VII |         s az övé az enyémet.~- Jancsi - szóltam inasomhoz -, olvass
 7 VII |  pisztoly majd kiesett belõle.~Jancsi olvasni kezdett:~- Egy...~-
 8 VIII|       késõ este jött be hozzám Jancsi, s jelenté, hogy valaki
 9 XI  | atyádat.~Fiamtól hazamentem.~- Jancsi - szólék legényemnek -,
10 XI  |    Utolszor látjuk ma egymást, Jancsi. Adjon isten neked jó gazdát,
11 XI  |   kutya.~- Hát mit akarsz még, Jancsi? - kérdém.~- Csak egy darabra
12 XI  |       a lelkemnek.~- Nem, nem, Jancsi, eredj vissza, kérlek...~-
13 XI  |      kívánok!~- Hiába kívánod, Jancsi, nehezen lesz belõle valami.
14 XVII|      látni kezdtem a dolgot.~- Jancsi! - kiálték föl elérzékenyedve.~-
15 XVII|     voltál! - feleltem neki. - Jancsi, te apja voltál gyermekemnek,
16 XVII|      mikor hálálhatom ezt meg?~Jancsi bámulást akart tettetni,
17 XVII|  elárulta magát.~- Ne titkold, Jancsi - szóltam -, valld meg,
18 XVII|       csúfolja! - kiáltott föl Jancsi csaknem haraggal.~- Hiszen
19 XVII|      nekem mindegy - válaszolt Jancsi. - Aki az én uramnak a fia,
20 XVII|   közbe, csak ne pöröljetek. - Jancsi, Jancsi vedd még egyszer,
21 XVII|       ne pöröljetek. - Jancsi, Jancsi vedd még egyszer, még százszor
22 XVII|        a szolgálatot.~- Miért, Jancsi? - kérdém.~- Csak azért,
23 XVII|        Befogadni befogadnálak, Jancsi; de nem fogadhatlak be...~-
24 XVII|         Ugyan, úrfi - folytatá Jancsi -, mikor marad már egy pillanatig
25 XVII|       jut eszembe - kiálta föl Jancsi -, most jut eszembe, hogy
26 XVII|      virgács.~Ezeket õrölte le Jancsi, s elsietett... kétségkívül
27 XIX | boldogságom gyilkosán.~Egyszer Jancsi a következõ újsággal lépett
28 XIX |         Azt nem tudom - felelt Jancsi -, hanem amint elesett,
29 XIX |   nélkül hozta lakomba Hiripit Jancsi és egy szolga. Másnap délre
30 XX  |       voltunk szobámban. Én és Jancsi. Õ a kandalló mellett ült
31 XX  |       nagy diófán akadt meg.~- Jancsi... - kezdék beszélni - vagy
32 XX  |        az öreg Jánosból fiatal Jancsi lenne, hahaha.~- Ejnye be