Rész

 1 II   |          Így jártam, midõn Rózát láttam meg.~Lábaim ingadoztak.
 2 II   |        földre. Annyi szent, hogy láttam az angyalok angyalát...~-
 3 II   |         angyalát...~- Ah, úgy!~- Láttam azon alakot, mely mintául
 4 II   |        biz én még.~- Hát?~- Csak láttam.~Ternyei egyet pattantott
 5 II   |          Ábrándos golyhó!~- Csak láttam - folytatám én -, de e látás
 6 III  |     által szerettetik! És ha nem láttam volna is: szívem súgta,
 7 IV   |          ajánlatomat?... Sohasem láttam szegény emberben ilyen megátalkodottságot!~-
 8 V    |  váltottam Rózával.~Ternyeit nem láttam ama jelenés óta, s jegyben
 9 VII  |         csak a párbaj... sohasem láttam ily unalmas embert!~- Ternyei
10 X    |    álmamban egy haldokló hattyút láttam a folyam hullámain.~- Szegény
11 XI   |         hallani, melyet álmamban láttam a folyam ringató hullámain.~
12 XI   |         tekinték körül...~És mit láttam?...~Irtóztató jelenés!...~
13 XI   |        mindezek helyett most mit láttam és mit... óh!...~De néhány
14 XIII |          nem annak kínjai miatt. Láttam végre, hogy az ember nem
15 XIII |     tenyeremmel képemet, s ekkor láttam, hogy az nem vizes, hanem
16 XV   |         s kit már tíz év óta nem láttam.~- Ejnye, ejnye, hogy gyermeked
17 XVI  |   Elrémültem, amint benyitva ezt láttam. Eszembe sem jutott hirtelen,
18 XVII |        aranyat vitt a tanítónak. Láttam. Heidinger Náci meg egyre
19 XX   |     Bálint. - Gyönyörû kisleányt láttam...~- Úgy! Hisz az úrfi mindig
20 XX   |          hogy ilyet még soha nem láttam.~- Ezt sem elõször mondja
21 XX   |         utolsó háznál valék, ott láttam meg e kis medicei Venust.
22 XX   |        hogy ijedtében sikoltott, láttam halvány arcáról, midõn még
23 XXII |    ablakhoz és kitekinték... nem láttam semmit, mert a kelõ nap
24 XXII |      szemeim elé tartottam... és láttam... a hóhér most tekerte
25 XXIV |  burkolóztak... már csak kétesen láttam körrajzaikat... szemeimet
26 XXV  |     magam Jánossal; kevés embert láttam azóta, és kevesen láttak
27 XXV  |           kit tizenöt év óta nem láttam, s mégis megismertem, mert
28 XXVII| kimondhatatlanul, édes bátyám.~- Láttam, öcsém, láttam; minden szavából,
29 XXVII|         bátyám.~- Láttam, öcsém, láttam; minden szavából, minden
30 XXVII|      ásóért. Midõn besötétedett, láttam õt kifelé jõni... odaért
31 XXVII|    éjszaka volt, csak homályosan láttam, de láthatám minden mozdulatáról