Rész

 1 III  |             Úgy tetszik, mintha mi két szomszéd csillagok lettünk
 2 VI   |            értünk, lépett ki onnan két asszony egy... megkeresztelt
 3 VII  |           mind a ketten - mondám a két legénynek.~Bementünk.~-
 4 VII  |            hogy odaértünk, láttunk két alakot felénk közeledni.
 5 VII  |     egymáshoz. Ternyei elényújtá a két kardot, hogy válasszak.
 6 VII  |      csináljak?~Kivontam zsebembõl két pisztolyt, s elébe tartottam.~-
 7 IX   |       békés szomszédok... nem mint két csillag, melyek az égen
 8 IX   |      egymást melegítik; hanem mint két halom, melyek egy közöttök
 9 XI   |     fekszik-e leánya, azért mind a két oldalon sorra olvastam a
10 XII  |            tíz év napjai rám nézve két sorba állított katonák valának;
11 XII  |             melybõl én kiindultam. Két fogadó volt; az elõkelõbbikbe
12 XIII |            e szerencsét. Egyszerre két tudós benne! De a sors gyakran
13 XIII |          itt csaplár volnék, s ily két tudós férfiú tisztelné meg
14 XIII |       végigsétálni az életen, mint két szerelmes valami szép kert
15 XIII |           morgott utánunk:~- Derék két madár; ugyan összeillenek!~
16 XIII |         összeverve énekelni kezde:~Két krajcárom volt, elástam,~
17 XV   |        kezdõdik... hiszen most már két hétig sem lesz szükség arról
18 XVI  |           csinosan, rendben tartá. Két tisztességes ágy, néhány
19 XVII |       pedig Deregi Tóni a minap is két aranyat vitt a tanítónak.
20 XVII |           Nõm áldott teremtés, van két szép gyermekünk, s én a
21 XIX  |           szó megfejti az egészet. Két hét óta ura vagyok száz-
22 XIX  |            a gazdagságot, mire ama két oknál fogva tetted érdemessé
23 XX   |       eszerint 1777-ben születtél, két évvel utóbb, mint én. Én
24 XX   |           volt... alig esik minden két esztendõre egy! Szégyellem
25 XX   |            kettõnél. Tíz párbaj és két seb! Ez még nem kétségbeejtõ.~-
26 XXII | vétkezhetik annyira, hogy az isten két élettel büntesse meg. Vagyonunk
27 XXII |         Miért nincs egy szemünk és két szívünk, hogy csak felényi
28 XXII |            nesz.~János széken ült, két tenyerében tartva fejét.~-
29 XXV  |   meggyújtott. Szemközt álltunk. A két ötvenöt éves ember elkezdett
30 XXVI |          magában, s melyben most e két mindenség helyett csak egy
31 XXVII|      futott. Így tartott ez tovább két óránál. Csillagos, de holdatlan