Rész

 1 V    |       gyötrelmet okoztak e szavak nekem. Éjjel-nappal füleimben
 2 VII  |        csikorgatva ugrott föl, és nekem... de hirtelen megállt,
 3 VII  |       halálos, mint a golyó.~- De nekem jogom... - hirtelen meggondoltam
 4 VII  |   kihívottnak, kardot választani: nekem jogom van...~- Mi? Mi jogod
 5 IX   | gondolkodám, igen, fiam kedveért. Nekem nem kell feleség; de ama
 6 XI   |       párbajokban. Aztán mit érne nekem, ha megölném is Ternyeit?
 7 XI   |      kívánok csak? Úgy, igaz! Adj nekem ásót, kapát...~- Mi végre?~-
 8 XII  |          megijedt és elszaladt, s nekem hagyta prédáját.~Sokan nem
 9 XII  |           halásztam a falu alatt, nekem hozta a víz.~- Ez a magam
10 XII  |        jószívû szemrehányással.~- Nekem nincs hazám - válaszoltam.~-
11 XII  |              Hát van szeretõje?~- Nekem? Szeretõm? Ilyen embernek
12 XII  |         ha kérem. Ád még az isten nekem. Lássa, én már több szegény
13 XII  |        képzelheti, milyen jólesik nekem, ha segíthetek a szegényeken.
14 XIII |      esztendõ után búcsút mondott nekem, de a nyomorúság nem búcsúzott
15 XIII |        becsülettel! - folytatá -, nekem nyújtva az üveget.~Fölhajtottam
16 XIV  |      Kocsmáros, húszezer akó bort nekem, és pénztárnokomnak itt
17 XV   |           Megmondom: miért? Nézd, nekem gyermekem van, egy szegény
18 XVII |          csakugyan küldtem volna. Nekem tíz év óta csak az fájt,
19 XVII |       úrfinak, csak õ...~- Már az nekem mindegy - válaszolt Jancsi. -
20 XVII |        már látom, hogy mindnyájan nekem esnek! - szólt a jó fiú,
21 XVII | sérthetetlen? - gondolám, és fájt nekem, hogy õneki semmi sem fáj.~-
22 XIX  |     temérdek aggodalmat szereztél nekem...~- Én? Hogy és miképp?~-
23 XX   |      melyet õ mosolyogva nyújtott nekem a kis kerítésen át, s melyet
24 XXII |          míg biztos nem lész...~- Nekem már mindegy, apám!~- De
25 XXII |           már mindegy, apám!~- De nekem, nekem nem mindegy, fiam...~-
26 XXII |        mindegy, apám!~- De nekem, nekem nem mindegy, fiam...~- Megbocsáss,
27 XXII |   töröltem le; megöltem õt, azért nekem is halnom kell, mert itt
28 XXII |        boldoggá nem tett; mit ért nekem a jóllakás? Tudva, hogy
29 XXIII|          sem szabad nyúlnia, csak nekem és neked. Jer.~És menénk,
30 XXIII|           milyen nehéz a világ... nekem úgy tetszett, mintha a világot