Rész

 1 III  |      Kívántam tisztelkedni... - mondám, azt sem tudva, mit beszélek.~
 2 VI   |        közöm a keresztelõhöz! - mondám.~- Ej, az isten szent szerelmeért,
 3 VII  |       jertek be mind a ketten - mondám a két legénynek.~Bementünk.~-
 4 VII  |            Nem kell egyik sem - mondám.~- Tehát nem vívunk? - kérdé,
 5 VII  |         tartottam.~- Válassz! - mondám.~Az egyikhez is nyúlt, a
 6 VIII |      lesz mindhalálig, Rózám! - mondám én.~- Tedd ezt, kedvesem,
 7 X    |   viselé magát irányában. Amint mondám, nem várta, hogy ön õt nõül
 8 XI   |      ott benn.~- Nyiss ajtót! - mondám.~- De ki az?~- Csak nyiss
 9 XII  |        folyam nagy ellenségem - mondám magamban -, nem engedte,
10 XII  |       Ez a magam kalapja volt - mondám -, a szél belesodorta fejemrõl
11 XII  |            Majd csak arrafelé - mondám.~- De tudja-e, hogy arrafelé
12 XIII |          tessék velem tartani - mondám.~- Szívesen... - s megragadá
13 XVII |       vagyok atyád, fiam, én! - mondám, s büszke voltam rá, hogy
14 XVII | fiacskám.~- Csak maradj, fiam - mondám én -, annak már nem kell
15 XVII |         föl is indítani? És azt mondám, hogy semmi, semmi, még
16 XVII |          gondolám, s kárörömmel mondám:~- Ezt nagyon jól tudom
17 XVII |      részét az éjnek legalább - mondám; és tusakodva gondolkodtam:
18 XVII |      mennyi kell?~- Semennyi! - mondám megvetéssel. - Uraim - fordulék
19 XVII |      Hiszen már a kezeden van - mondám.~Kalapot vett, és indult.~-
20 XIX  |         Azt könnyû lesz tennem, mondám; egy szó megfejti az egészet.
21 XXII |            Imhol e pénz, fiam - mondám én -, ezzel beéred, míg
22 XXIII|         zivatar összekuszált, s mondám: éledj föl, egyetlen magzatom,
23 XXIII|         János.~- Úgy jól van! - mondám, s folytattuk utunkat.~Elértünk
24 XXV  |       huszonhat esztendeig. Ott mondám el naponként térden állva
25 XXV  |       végre nem lesz egy sem! - mondám, s elhallgatánk mind a ketten,
26 XXV  |       Nem, nem vetlek a tûzbe - mondám. - Mást teszek veled, egészen
27 XXVII|     Fiatalember, jöjjön velem - mondám.~- Hova? - kérdé.~- Ne kérdezze,
28 XXVII|         Most isten veled. Amint mondám, ha elfogy pénzed, csak
29 XXVII|  kikísért.~- Úgy vettem észre - mondám az udvarajtóban -, úgy vettem
30 XXVII|       Isten veled. Tehát, amint mondám, hagyd el e szállást, és