Rész
1 IV | Aztán majd szólhatsz. Tehát mind a ketten nõül akarjuk venni
2 VI | ruhájában, koszorúval fején. És mind e szépség enyém, gondolám,
3 VII | Jer be velem, jertek be mind a ketten - mondám a két
4 VII | Ne könnyezz, jó fiú. Ez mind csak mesebeszéd volt...
5 VII | Csak úgy szépen, hogy mind a ketten egymás szívének
6 VII | pisztolyokat.~- Hisz úgy mind a ketten meghalunk.~- Csak
7 XI | fekszik-e leánya, azért mind a két oldalon sorra olvastam
8 XIII | Mi rendkívül összeillünk. Mind a ketten tudományos emberek
9 XIII | tudományos emberek vagyunk; mind a ketten hatalmasan értünk
10 XIII | kvalifikálom benne magamat; és mind a ketten szabad, független
11 XIV | hol forintokat hozott. Mind az én kezembe adta. Nem
12 XV | minden pénzünket elvesztém.~- Mind, mind?~- Egy fillérig.~-
13 XV | pénzünket elvesztém.~- Mind, mind?~- Egy fillérig.~- Ejnye! -
14 XVI | egészen más idõk jártak... mind kegyedre, mind rám nézve.
15 XVI | jártak... mind kegyedre, mind rám nézve. Jut-e eszébe?
16 XVII | az én elõttem úrfi...~- Mind jól van az - vágtam közbe,
17 XVII | Ember a lelked is, jer!~S mind a ketten távozánk, fiam
18 XVII | szorult... elvesztettem mind!~- Ternyei - szólék hideg
19 XVIII| könny-e vagy veríték? Vagy mind a kettõ? Másoktól kérdezõsködém
20 XX | Hosszú szünet lett; mind a ketten elhallgatánk. Fölkeltem
21 XX | Amint megállt, szétterjeszté mind a négy lábát, melyek reszkettek.
22 XX | Jánossal, hol fiammal, hol mind a hárman, s amennyire elbúsultam
23 XX | Szegény lyányka lehet, mind ruhájáról, mind lakásukról
24 XX | lyányka lehet, mind ruhájáról, mind lakásukról ítélve... de
25 XXV | mondám, s elhallgatánk mind a ketten, és gondolkodánk.~
26 XXVII| kiálta föl.~- Szedd ki. Mind, mind. Így. Tudod-e, mennyi
27 XXVII| kiálta föl.~- Szedd ki. Mind, mind. Így. Tudod-e, mennyi ez?~-
28 XXVII| tudom.~- Tiéd!~- Enyém?~- Mind a tiéd.~- Mind!~- Csodálkozd
29 XXVII| Enyém?~- Mind a tiéd.~- Mind!~- Csodálkozd ki magadat.
30 XXVII| gondoltam egyet. Nem adom most mind a kezedbe; nálam biztosabb,
|