Rész

 1 IV   |     hallgass hát, míg én beszélek. Aztán majd szólhatsz. Tehát mind
 2 IV   |        való neked a házasság.~- És aztán?~- Hogy jobb lesz lemondanod
 3 VI   |            egyszer fölmerült, hogy aztán örökre elsüllyedjen. Feledésem
 4 VII  |        pajtás, bolond. Szerelem és aztán párbaj! Mondhatom, hogy
 5 VII  |             sehol... az idõ: soha. Aztán, remélem, pontosan meg fogsz
 6 VII  |        szinte csak te fogod tudni. Aztán te, Jancsi, néha-néha csak
 7 X    |        önnek: rúgj el magadtól, és aztán nyújtsd ide lábadat, amellyel
 8 XI   |         igazság van a párbajokban. Aztán mit érne nekem, ha megölném
 9 XI   |          megállt egy pillanatra... aztán, mintha ki akarta volna
10 XII  |           benne végezzem életemet; aztán elrabolta szeretõmet és
11 XII  |           És még milyen fiatal!... Aztán milyen szép aranygyûrûje
12 XII  |          erõt vesz rajtam a bánat, aztán sírva fakadok. Beértem volna
13 XII  |           szerelemrõl beszélhetek. Aztán ezek a gondolatok arról
14 XII  |          segíthetek a szegényeken. Aztán maga különösen megérdemli,
15 XIII |       mondását idézte Gvadányinak, aztán félreüté kucsmáját, s bokáit
16 XIV  |          de elõször te, azután én. Aztán... - s ezt súgva mondá... -,
17 XIV  |            s ezt súgva mondá... -, aztán ki az ördög adna valamit,
18 XV   | Készpénzbõl vigadni nem mesterség, aztán gazdálkodni is kell gyermeked
19 XVII |           azt tennem, amit tettem. Aztán mindig jó fizetésem volt;
20 XVII |         Hát én majd eljárok ide, s aztán, ami kelleni fog önnek,
21 XVII |           a papirost összesodorja, aztán hirtelen a fülembe üti;
22 XVII |      magamat. Jó egészséget, úrfi, aztán megtanulja a leckéjét holnapra,
23 XIX  |    kicsalják a pénzt a zsebbõl, és aztán lecsalják az emberrõl a
24 XX   |       mintha szamár volna alattam. Aztán, ha tûzbe jövök...~- Ami
25 XX   |          szánandó öreget a sárból, aztán folytattam utamat. - - -~
26 XXII |            keresztapa kellene, hát aztán ne menjen úrfi a szomszédba...
27 XXII |            szorított velem Bálint, aztán Jánossal, aki sápadt volt,
28 XXV  |      Hiripi Gáspár, fiam, õ és én; aztán a jelenbe jöttünk, midõn
29 XXVII|        Vedd föl azt az ásót.~- Hát aztán?~- Most ásd föl itt a földet.~-
30 XXVII|             Csodálkozd ki magadat. Aztán, ha eszedre térsz, majd