Rész
1 II | szeretem; de akkor hazudtam... ah, talán ezért szállt rám
2 II | az angyalok angyalát...~- Ah, úgy!~- Láttam azon alakot,
3 II | Barnapiros, mint az esthajnal.~- Ah, éppen az én ízlésem.~-
4 III | nyílt. Róza lépett ki.~- Ah, ön itt? isten hozta... -
5 III | Elpirultam. Arcom égett.~- Ah - kezdém, hogy pirulásom
6 IV | kiálték, amint megláttam õt.~- Ah, jó estét, barátom! - idvezelt
7 VI | templomba, az oltárhoz. Ah, minek siettem! Ötpercnyi
8 VI | koponyáját... szerencséje volt? Ah, inkább szerencsétlensége.
9 VII | Éppen azt akarom.~- Ah - sóhajtott fel -, látom,
10 VIII | Nagyon megnyomtam, ugye?~- Ah, nem; örömest viselném e
11 VIII | együtt az életben, utolszor! Ah, érzed-e e szónak irtózatosságát?
12 VIII | Megtébolyodom, mielõtt... ah! Vigasztalj meg, barátom,
13 VIII | szerettél, mint azon leányt...~- Ah, Róza, te hát csak azért
14 VIII | elhagyjalak. Mátém, tehát... ah, nem merem kimondani a búcsúszót;
15 IX | zöld sarjat fog hajtani?... Ah, soha! Mert ahhoz századok
16 X | neki férje kívánok lenni.~- Ah, uram, ön ámít engemet,
17 X | Csak óhajtom tudni...~- Ah, isten áldja meg önt érte,
18 XI | szegény kisfiam, te... ah, még azt sem tudom, minek
19 XI | alant... és kelj föl... Ah, te nem jössz; nem hallod-e
20 XII | bosszankodva és elment.~Ah, nem voltam képes kimondani,
21 XIII | pedig neve Hiripi Gáspár.~- Ah, ön igen kegyes...~- Csak
22 XIII | és nemkülönben méltányos. Ah, uram, ön megszégyenített
23 XIII | válaszolék.~- Ugyebár? Ah, ez szomorú korszak a tudósokra
24 XIV | efölött nagyon sajnálkozott.~Ah - sóhajta fájdalmasan -,
25 XV | álom.~- Valóban nem!... Ah, barátom, rám nézve gyászos
26 XVI | ki könyörületbõl táplál. Ah, miért vannak könyörületes
27 XVII | tettetett bosszankodással. - Ah, uram, olyan pajkos ez a
28 XIX | rigmusokban beszélni...~- Ah, hiszen ez Hiripi! - kiálték
29 XX | de mit mondok? Leányt!... Ah, milyen bosszúság, hogy
30 XXVII| megajándékozlak, mint unokáját.~- Ah, mily nagylelkû ön, uram!~-
|