Rész
1 II | mint az esthajnal.~- Ah, éppen az én ízlésem.~- Igen? Hát
2 III | egypárszor magammal, de akkor éppen kártyázni kellett mennie.~-
3 III | beszélek.~Bevezetett.~- Éppen jókor jön - kezdé -, már
4 III | õk sem igen gazdagok...~- Éppen azért...~- Ne is beszéljünk
5 IV | is, mi az ördög lelt?~- Éppen azt akarom megmondani, mi
6 VI | hárított volna el fejemrõl.~Éppen, amint az egyházhoz értünk,
7 VII | elfogadja kihívásomat, vagy éppen õ híjon ki engemet. Várva
8 VII | ha magyarázni akarjuk, én éppen jó jelnek tartom. Lásd,
9 VII | Úgy meg is lõhetsz...~- Éppen azt akarom.~- Ah - sóhajtott
10 VIII | Keservesen zokogva borult reám... éppen sebemre, melynek eddig minden
11 X | isten nem engedheté, hogy éppen ekkor férj legyen ön. Leányomnak
12 XII | sürgetõs útja.~Utam nem éppen sürgetõs - szólék.~- Úgy
13 XII | Mindegy különben; nem éppen azért mondtam, hogy meghallgassa.
14 XIII | szoba egyik zugában, s ki éppen oly rongyos volt, mint én. -
15 XIV | én hitelezõ is vagyok, és éppen ennek a hitelezõje. Én hitelezõ,
16 XVI | más is lakhatik itt, vagy éppen senki sem, ami még valószínûbb
17 XVII | és ha sokkal szebb volna, éppen olyan volna, mint én.~-
18 XVII | Melyik János?~- Ez ni, aki éppen most üti be azt a csúf orrát...~
19 XVII | lakásán kerestem kegyedet, s éppen azalatt adta ki lelkét,
20 XIX | egy lebuj elõtt mentem el, éppen akkor vetett ki a pincér
21 XIX | És ki az az ember?~- Éppen oly jó, igaz barátom, mint
22 XIX | itt valami hiányod?~- Hisz éppen az a bajom, hogy semmi hiányom
23 XXII | bolond képzelõdéseim vannak? Éppen most azt képzeltem, hogy
24 XXII | semmit, mert a kelõ nap éppen ekkor lövellte szét elsõ
25 XXIII| bánik beteg csecsemõjével. Éppen, midõn levettük és végigfektettük
26 XXVII| lánytól, kit szerettem, éppen akkor, midõn e leánnyal
27 XXVII| nagylelkû ön, uram!~- Nem éppen oly nagylelkûség. E kincsnek
28 XXVII| jónak látom. Nem mondom éppen, hogy pazarolj, de a világért
29 XXVII| fõzet! És e szállás... nem éppen alávaló, az igaz, de nem
|