Rész
1 I | élhetek már soká. Öreg vagyok, nagyon öreg. Hetvenéves. Reszket
2 III | rossz mulattató vagyok... nagyon keveset szoktam, vagyis
3 VI | hinném hazugságodat is, mert nagyon szeretlek!... Nem, nem szeretlek,
4 VII | Hidd el, ha mondom...~- Oh, nagyon hiszem!... De mit vesztegetjük
5 VII | Adja isten.~Magyarázatom nagyon megnyugtatta õt.~Még üresek
6 VII | De én nem tudok lõni...~- Nagyon közel fogunk állani...~-
7 VIII | Óh, én sokat szenvedtem, nagyon sokat.~- Én is, Róza, én
8 VIII | Egy kis sebem van...~- Nagyon megnyomtam, ugye?~- Ah,
9 X | fogom végighallgatni, mert nagyon elismerem, hogy megérdemlem
10 XII | bevárni, míg megsült, mert nagyon éheztem; félnyersen ettem
11 XII | akarja is elbeszélni... noha nagyon föl van ingerelve kíváncsiságom.
12 XIV | Gáspár barátom efölött nagyon sajnálkozott.~Ah - sóhajta
13 XV | nem vesztettem. Nyertem, nagyon sokat nyertem; nem is képzeled,
14 XV | mivel.~- Pajtás, ez szomorú, nagyon szomorú! Jobb szeretném,
15 XV | Úgy van... de ha jó, nagyon jó!~- Hm, és mennyit nyertél?~-
16 XVI | Szegény asszony, kegyed nagyon boldogtalan lehet! Ha nem
17 XVI | tudtomra adnák szavai.~- Óh, nagyon boldogtalan vagyok, a legboldogtalanabb
18 XVI | Valami kilenc éve...~- Nagyon rég volt már, nem jut eszembe.~-
19 XVII | fizetésem volt; most is nagyon becsületes helyen vagyok...
20 XVII | kárörömmel mondám:~- Ezt nagyon jól tudom Boldizsár, mert
21 XVII | kötöttem. Ne legyen az ember nagyon követelõ felesége irányában,
22 XIX | pénztárnokom, nyújtsd karodat, én nagyon homályosan látok, farkassötétség
23 XIX | az embert? Csakugyan?~- Nagyon jól...~- Furcsa istenteremtése,
24 XX | ha tûzbe jövök...~- Ami nagyon is sokszor történik meg! -
25 XXII | Csak így gondolkodtam.~- Nagyon jól gondolkodott, János -
26 XXII | ha majd szükség lesz rá? Nagyon csalatkozott, János gazda!~-
27 XXVII| Máskor ismét nyersz.~- És ha nagyon sokat vesztek?~- Jöjj hozzám;
28 XXVII| gyanítana, mert, megvallom, nagyon féltettem.~- Tehát hol keressem,
|