Rész
1 III | mondok. Neved Andorlaki Máté. Mikor én e nevet hallottam,
2 IV | álnokságodat...~- Megállj, Máté, hadd beszéljem ki magamat.
3 IV | szegény. És meggondoltad-e ezt Máté, hogy szegény vagy? És hogy
4 IV | gondold meg ezeket, Máté barátom.~- És ha meggondolom?~-
5 VI | halasztani véteknek tartottam. Máté barátom, magad sem remélted
6 VI | Halvány arcok és csend.~- Máté barátom, hát ilyen néma
7 VI | szükségesnek tartsam.~- Nem, Máté, nem szükség õt megcáfolnod,
8 VI | és hölgyeim. Isten veled, Máté barátom, boldog házasságot!~
9 VII | Párbaj?~- Élet-halálra!~- Máté, Máté, mikor gyógyulsz már
10 VII | Élet-halálra!~- Máté, Máté, mikor gyógyulsz már meg?~-
11 VII | tapintottam! - gondolám.~- De Máté, te mégis rettenetes ember
12 VII | vettem; de szolgák elõtt, Máté, szolgáink elõtt nem engedhetem,
13 VII | hajthatatlan vagy?~- Az.~- Máté, nem könyörülsz?~- Nem.~-
14 VIII | Milyen halvány vagy, Máté - szóla, amint fölemelé
15 VIII | én is!~- És teéretted, Máté...~- Úgy egymásért szenvedtünk...~-
16 VIII | szemrehányások idejének, mert... hah, Máté, mi lelte karodat és oldaladat?
17 VIII | nehezedett.~- Elhiszem, Máté, de ma utoljára látjuk egymást...~-
18 VIII | beszéljünk errõl többet, Máté. Ma utolszor vagyunk együtt
19 VIII | szeretni fogok is.~- Köszönöm, Máté, köszönöm! Óh, ennyit nem
20 VIII | fogjuk egymást látni többé, Máté...~- Talán...~- Soha...
21 XVII | megszorítani és megrázni kezét! Hó, Máté barátom, mennyi beszélnivalóm
22 XVII | Min gondolkozol oly soká, Máté? - szakítá félbe töprenkedésemet
23 XXIV | s e szókat:~- Andorlaki Máté! Ismered-e hangomat? Már
24 XXIV | Boldizsár. - - Andorlaki Máté, te engemet koldussá tettél...
25 XXV | Boldizsárt ne ismerné Andorlaki Máté!?~- Mit? Andorlaki...~-
26 XXV | fosztott meg.~- Megállj, Máté! - szólt János, megragadva
27 XXVII| meg, én vagyok, Andorlaki Máté!... Te akasztófára juttattad
|