Rész

 1 II   |         bolond, õrült... de ha ilyen az õrültség, úgy sajnálom,
 2 II   |    örülök...~- S mi adott okot ilyen õrjöngõ örömre?~- Hisz tudod...~-
 3 IV   |        láttam szegény emberben ilyen megátalkodottságot!~- Elég!...
 4 VI   |     csend.~- Máté barátom, hát ilyen néma atyai örömed, mi? Pedig
 5 VI   |       és reám szögzé szemét... ilyen tekintettel ûzé ki az angyal
 6 VII  |    hanem elvbõl.~- Ismerjük az ilyen elveket.~- Hidd el, ha mondom...~-
 7 XI   |         uram.~- Eh, ne beszélj ilyen balgaságot. Add ide kezedet,
 8 XII  |         Hogy is indulhatott el ilyen idõben hazulról? - kérdé
 9 XII  |    merné az ujján viselni. Hm, ilyen szegény ruha, és az a szép
10 XII  |  szeretõje?~- Nekem? Szeretõm? Ilyen embernek szeretõje!~- És
11 XII  |       És miért ne? Azért, hogy ilyen szegény? Néz is arra a valódi
12 XII  |          Fogadni mernék, azért ilyen boldogtalan: bánatában hagyta
13 XII  |        el magát. Mért nem volt ilyen, akit én szerettem!... Mert
14 XII  |       szerethette kedvesét, ha ilyen szegénységben sem adta el
15 XIII |       mond Gvadányi: „Nem volt ilyen ember a Szamos mentébe,
16 XIV  |      az ördög adna valamit, ha ilyen becsületes hüvelyben járnék
17 XIV  |    Delphis templomába állhatna ilyen kép!”~Valóban, szinte magam
18 XIV  |         Káromkodott, szidta az ilyen hitvány falukat, hol az
19 XVII |     Halottat nézni magányosan, ilyen késõ este.~- Miért ne? Félek
20 XIX  |   eszed, Gáspár!~- Barátom, az ilyen csendes életben megaluszik
21 XX   |         de majd lesz még ön is ilyen vén...~Ezt felelte János,
22 XX   |       folytattam utamat. - - -~Ilyen volt fiam huszonegy éves
23 XXII |       hogy sértene ön engemet? Ilyen vadat csak gondolni is!~-
24 XXII |       úrfi? No, ki hinné, hogy ilyen messze jár az esze - szólt
25 XXII |    utolsó éjjelét: menjetek az ilyen apához és kérdezzétek tõle,
26 XXII |       a búzát pedig learatják. Ilyen a földi igazság. Jó lélekkel
27 XXVII| nyomorban vetõdött hozzám (oh, ilyen nyomor képzelhetetlen!),