Rész

 1 II   |                ah, talán ezért szállt rám az átok? Nem, nem; egy hazugság
 2 II   |                 Jó, ne félj, nem lesz rám panaszod... de hát szép-e
 3 IV   |            szobormerõn állt és nézett rám, s könnyei kezdtek omlani.~-
 4 VI   |                        VI.~A nagy nap rám virradt.~Mióta Rózával elõször
 5 XII  |     katonavesszõzést? E tíz év napjai rám nézve két sorba állított
 6 XII  |            szemtelen fickó! - rivallt rám.~Hova menjek most? - gondolám.
 7 XII  |      kezed-lábad... akkor számolhatsz rám.~- Köszönöm - válaszoltam,
 8 XIII |           falum, hogy elhagytam; mert rám illenek ama szavak, melyeket
 9 XIV  |              vagyis elitta, mert én a rám esõ részt elettem. Mióta
10 XIV  |              többé semmi hatása nincs rám, hagyogatni kezdtem az italt,
11 XIV  | iskolatársamnak kölcsön. Tudod, akkor rám nézve jobb idõk jártak.
12 XV   |            mert sohasem tapasztaltam. Rám nézve nem egzisztál...~-
13 XV   |         bosszankodni, haragudni fogsz rám, s te még csak homlokodat
14 XV   |          Valóban nem!... Ah, barátom, rám nézve gyászos epocha kezdõdik...
15 XVI  |         jártak... mind kegyedre, mind rám nézve. Jut-e eszébe? Hideg
16 XVII |        hosszan, merõn, lelkesen nézve rám.~- Igen, kisfiam, õ az! -
17 XVII |         haragusznak is ám a gyermekek rám. Egyébbel nem tudnak megbosszulni,
18 XVII |              mely tündérként mosolyga rám valahányszor kártyaasztalnál
19 XIX  |             valánk.~- Pedig csak fogd rám - válaszoltam -, mert én
20 XX   |               pillantásokat lövellnek rám ablakaikból... tegyék el!
21 XXII |     szemponttól függ, ahonnan nézzük. Rám nézve a legszebb szempont
22 XXIII|            föl.~Csak szemeit mereszté rám, és nyelvét ölté felém.~
23 XXIV |            fiam temetésérõl. E napnak rám nézve nagy fáradalmai voltak,
24 XXVII|       dolgozott, s csodálkozva nézett rám: mit akarhatok vele?~- Fiatalember,
25 XXVII|            egész este alig pillantott rám, s ha hozzám szólt, látni