Rész

 1 II   |  vagyonomat elrabolná, meg tudnék neki bocsátani; de annak, ki
 2 III  |          mit válaszoljak most már neki, s egy gondolatom sem jött.
 3 IV   |         sem lesz!~Felelni akartam neki; de hirtelen eltávozott.~ ~
 4 VI   | szenvedést, véget nem merni vetni neki?... Mért ne ráznók le a
 5 VII  |        fecsegj. Állj ide!~- Isten neki! Itt vagyok.~- Közelebb,
 6 VIII |          levél: mindegy már akkor neki, akármerre fújja a szél.
 7 IX   |        adtam, tehát nevet is adok neki. És mi elleszünk majd Bettivel,
 8 IX   |          azért, hogy életet adtam neki?~- Hol van Betti? - kérdém
 9 X    |   miszerint gyermekemnek atyja és neki férje kívánok lenni.~- Ah,
10 XI   |        Leányom az ön nevét akarta neki adni; de én nem engedtem...~-
11 XIII |           hogy te... mit?~- Isten neki! - szólék vállat vonva -,
12 XIV  |       idõk jártak. Csak úgy adtam neki, hogy no; szegény fráter
13 XV   |           bort vehessen. Megadtam neki. A hordót kivitette az udvarra,
14 XVII |        azelõtt voltál! - feleltem neki. - Jancsi, te apja voltál
15 XVII |   Heidinger Náci meg egyre hordja neki a süteményeket. Hanem azért
16 XVII |       asszonyt, nem kell-e valami neki? Eredj, fiacskám.~- Csak
17 XVII |   szegényke...~Egy tõrdöfést adok neki! - gondolám, s kárörömmel
18 XVIII|     kiknek nyomorúsága jobban fáj neki, mint az önnön magáé.~Soká,
19 XIX  |       arra kért, engedjem meg azt neki, hogy, ha már semmi dolga
20 XIX  |         jelleme, barátom!~- Isten neki! Tedd, amit akarsz, csak
21 XXII |          felõl, ki, úgy látszott, neki napról napra jobban tetszett,
22 XXIII|       kemény érintésem fájt volna neki, oly gyöngéden, mint az
23 XXVII| bizalomgerjesztõ ugyan, de isteni neki, szavai oly szépek, hogy
24 XXVII|         nesze, tedd el.~S átadtam neki az összeget.~Az ajtó megnyílt,
25 XXVII|        távol atyafi mutattatám be neki. Velök költöttem el az estebédet,