Rész

 1 I    |        van a nap, minek volnának akkor a csillagok?~Semmit nem
 2 II   |        másnak, hogy szeretem; de akkor hazudtam... ah, talán ezért
 3 III  |          egypárszor magammal, de akkor éppen kártyázni kellett
 4 III  |    megmagyarázhatatlant éreztem. Akkor nem tudtam, mi az. Most
 5 III  |    simította, e homlokot, melyen akkor nem voltak redõk, hanem
 6 VII  |        uram?~- Ha én veszek oda? Akkor eltemetsz. Tudod, hol tartom
 7 VIII |    leszakad a levél: mindegy már akkor neki, akármerre fújja a
 8 VIII |        mertem remélni. Ha én ezt akkor tudtam volna, ha bizonyos
 9 X    |       hozták ki a templomból, ön akkor ért oda, mint võlegénye
10 XII  |         törjék ki kezed-lábad... akkor számolhatsz rám.~- Köszönöm -
11 XIV  |  iskolatársamnak kölcsön. Tudod, akkor rám nézve jobb idõk jártak.
12 XIV  |        az ismét lefoszlik rólam? Akkor majd megint a régi rongyházi
13 XIV  |     mossa le magáról az iszapot, akkor kezd undorodni a helytõl,
14 XVI  |     gondom volt. Roskadozott már akkor is, midõn járni kezdtem
15 XVI  |        De hogy is emlékezhetnék! Akkor egészen más idõk jártak...
16 XVI  |             Óh, milyen szép volt akkor kegyed - vágtam szavába,
17 XVI  |   eltérítsem -, milyen szép volt akkor kegyed!~- Siettem élni...~-
18 XIX  |     lebuj elõtt mentem el, éppen akkor vetett ki a pincér vagy
19 XIX  |        hallottam...~- Igen, mert akkor még józan voltam uram, bocsásd
20 XX   | lyánykának a virág helyébe... de akkor jutott eszembe, hogy nappal
21 XXII |         házasság?~- Úgy néha, de akkor is csak futólag találkoztam
22 XXIII|         végigfektettük a földön: akkor ért ki a hold a felhõk közül,
23 XXVI |         sem itt, sem ott nem fog akkor verni szívem, és így minden
24 XXVII|    lánytól, kit szerettem, éppen akkor, midõn e leánnyal eskünni
25 XXVII|        másnap fölébredtem: a nap akkor lépett a látkör szélére.~