Rész

501 XXV  |           csak Ternyei Boldizsárnak nem! - válaszolék.~- Kelmed
502 XXV  |         téged évek óta keresett, és nem akadt nyomodba, akit végre
503 XXV  |          egyszerre, látva, hogy így nem boldogulunk. Egymásnak rohantunk.
504 XXV  |            jutott valami eszembe.~- Nem, nem vetlek a tûzbe - mondám. -
505 XXV  |       jutott valami eszembe.~- Nem, nem vetlek a tûzbe - mondám. -
506 XXV  |             megvan!~Tudtam, hogy el nem futhat, míg visszajövök,
507 XXV  |             kezemet. - Megállj, azt nem engedhetem meg, hogy te
508 XXVI |         ahol utolér a halál... mert nem lesz, aki eltemessen. De
509 XXVI |           alatt... sem itt, sem ott nem fog akkor verni szívem,
510 XXVII|   Ternyeiékrõl. Boldizsárról semmit nem hallottam; családjából senki
511 XXVII|        hallottam; családjából senki nem élt már, csak egyetlen unokája,
512 XXVII|       Hahaha!~- Mit nevet?~- Önt.~- Nem bánom, csak jõjön, ha szerencséjét
513 XXVII|         volna belõle? S látja, hogy nem vagyok már gyermek...~-
514 XXVII|             szavai oly szépek, hogy nem állhatok ellen.~S eljött
515 XXVII|           bosszút akarok állani, de nem gyilkolás által... sokkal
516 XXVII|          Így. Tudod-e, mennyi ez?~- Nem tudom.~- Több százezer forint.
517 XXVII|          forint. Tudod-e, kié ez?~- Nem tudom.~- Tiéd!~- Enyém?~-
518 XXVII|             vagyok.~- Hallottam, de nem sokat.~- Nagyapád és én
519 XXVII|          mily nagylelkû ön, uram!~- Nem éppen oly nagylelkûség.
520 XXVII|            köszönjem meg?~- Sehogy. Nem köszönetért adom. Mit gondolsz,
521 XXVII|              várj, gondoltam egyet. Nem adom most mind a kezedbe;
522 XXVII|       kétannyit, amint jónak látom. Nem mondom éppen, hogy pazarolj,
523 XXVII|             azért itt maradok... de nem mondom, hogy néha meg nem
524 XXVII|           nem mondom, hogy néha meg nem látogatlak.~- S szükség-e
525 XXVII|          Szerencsétlen ember! Tehát nem tartasz szakácsnét vagy
526 XXVII|         amint lehet...~- Hallatlan! Nem mondtam, hogy minden inkább
527 XXVII|      nejével fõzet! És e szállás... nem éppen alávaló, az igaz,
528 XXVII|          éppen alávaló, az igaz, de nem olyan, mely hozzád hasonlót
529 XXVII|          higgye; csak szemérmesség, nem ellenszenv... feleségem
530 XXVII|                Szoktál kártyázni?~- Nem.~- Tehát kezdj el kártyázni;
531 XXVII|              Jöjj hozzám; annyit el nem vesztesz hamarjában, amennyit
532 XXVII|      nemsokára oly szenvedélyes, de nem oly szerencsés kártyás lett,
533 XXVII|       elõbbiek voltak. Most azonban nem a kunyhóban ásatám ki vele
534 XXVII|              oda, hol senki kincset nem gyanítana, mert, megvallom,
535 XXVII|       lépteit oly távol, hogy észre nem vett. Az akasztófától jó
536 XXVII|             városnak tartott, amint nem kételkedém, ásóért. Midõn
537 XXVII|         mentem, hol Róza feküdt, de nem Róza sírjához, hanem Ternyei