Rész

 1 II   |    mértéke.~- Ne légy gyermek - szólt Ternyei -, arcod fehér,
 2 III  |        ön itt? isten hozta... - szólt.~- Kívántam tisztelkedni... -
 3 III  |   kegyedet szeretem...~Róza nem szólt, de sötét pilláin könny
 4 III  |     igen, emlékezem, hogy õ így szólt többek között:~- Minek mondtad
 5 IV   |      lakásodat.~- Lehetetlen! - szólt Ternyei körülnézve. - A
 6 IV   |     okért párbaj?~- Balga fiú - szólt õ mosolyogva -, hát ily
 7 VII  |         rettenetes ember vagy - szólt oly hangon, mely talán akarata
 8 VII  |      mit mosolygok, mert ekképp szólt:~- Hûvös az idõ.~- De kimelegedhetik
 9 XII  |    ozsonnájából.~- Takarodjál - szólt az megvetõleg.~- Csak héját
10 XII  |      megállt.~- Utas, hallja! - szólt az elébbi hang. - Utas!~
11 XVII |      fiamat.~- Én nem értelek - szólt bámulva fiam nagyanyja.~-
12 XVII |       mindig ingerkedik velem - szólt fiam.~- Melyik János?~-
13 XVII |       mindnyájan nekem esnek! - szólt a jó fiú, csaknem kétségbeesve. -
14 XVII | visszavettem.~- Te meg Bálint - szólt fiamnak nagyanyja -, eredj
15 XVII |         átmegyek és megnézem! - szólt fiam.~- Hogyisne! - kiálta
16 XVII |        távoztakor gúnymosollyal szólt hozzám:~- Fogadni merek,
17 XX   |    Ismét lecke, János? Ismét? - szólt fiam. - Jól van csak leckéztessen
18 XX   |     ereszteném.~- Jól van hát - szólt János -, csak gyötörje ezután
19 XXI  |         s midõn visszatért, így szólt hidegvérrel:~- Sebeket adtam.~
20 XXI  |         s midõn visszatért, így szólt lelkesedve:~- Virágokat
21 XXII |      ilyen messze jár az esze - szólt János hamis mosollyal.~Fiam
22 XXII |   Lujzát más ölében találtam! - szólt fuldokolva.~- S e vér ruhádon?~-
23 XXV  |         meg.~- Megállj, Máté! - szólt János, megragadva kezemet. -
24 XXVII|     pillantott rám, s ha hozzám szólt, látni való volt, hogy nyájassága