Rész

 1 I    |    esztendeig röpült imádságom, míg hozzád jutott.~De eljutott
 2 III  |      szeret.~Hetek teltek bele, míg kissé nekibátorodtam...
 3 IV   |       félbe.~- Te hallgass hát, míg én beszélek. Aztán majd
 4 VII  |       addig foglak korbácsolni, míg a párbajt el nem fogadod...
 5 VII  |        kimelegedhetik az ember, míg a várostól ebben a hóban
 6 XII  | háborítani ezen urat, s vártam, míg észreveszi ottlétemet.~-
 7 XII  |         de nem gyõztem bevárni, míg megsült, mert nagyon éheztem;
 8 XII  |         Lássa, ez szép magától.~Míg ilyeneket beszélt útitársnõm,
 9 XIII |      jár, aki mindig szomjazik,~Míg a temetõbe nem viszik. - -~
10 XVII |         azalatt adta ki lelkét, míg benn voltam nála.~- Óh,
11 XVII |       Semmi, semmi! - felelt. - Míg az ember gazdag, mi az ördög
12 XVII |        mi az ördög bánthatná?~- Míg az ember gazdag... - ismétlém
13 XVII |        annyi, mivel beéri fiam, míg ismét szerezhetek...~- Min
14 XVIII|    körülnéztem az utcán, várva, míg a rendelt lovak megérkeznek.
15 XX   |        kandallóban tüzet rak, s míg a fa lángol és pattog, õ
16 XX   |   mindaddig büntetem a gazokat, míg büntethetem. De ne féltsen
17 XXII |     tenni, fiam?~- Várni fogok, míg értem jõnek azok, kik majd
18 XXII |         világrészbe, mindaddig, míg biztos nem lész...~- Nekem
19 XXII |      mondám én -, ezzel beéred, míg jövendõ tartózkodásodat
20 XXII |  siralomház közelébe, s vártam, míg a bámész nép eloszlik, melynek
21 XXII |    paréjt hagyják nõni és élni, míg magától szárad el; a búzát
22 XXV  |     sírjára, és ott fogok ülni, míg le nem fektet az éhhalál.~
23 XXV  |         vedd el addig életemet, míg fiam halála megtorolva nem
24 XXV  |     Tudtam, hogy el nem futhat, míg visszajövök, mert éktelenül