Rész

 1 VI   |           Legyen ez emléke annak, hogy egykor én is voltam boldog! - gondolám,
 2 VIII |            leszek talán oly szép, mint egykor valék; de nem foglak kevésbé
 3 XI   |          rátekinteni Rózára; óh, az az egykor oly gyönyörûséges arc mily
 4 XII  |             vitte most kalapomat, mint egykor szeretõmet.~Már éj volt,
 5 XII  |              nyomorú szûrdarab, melyre egykor Róza hajtá szépséges fejét.~
 6 XIV  |               tudod. Megismertem, hogy egykor együtt tanultunk, de azt
 7 XIV  |              költészet s minden, mivel egykor foglalkoztam, megfordult
 8 XVII | játszótársaimhoz... te mégsem játszol? Egykor veszedelmesen gyûlölted
 9 XVIII|            XVIII.~- Én vagyok-e az, ki egykor félig mezítláb járt a kemény
10 XVIII|             fel? Én vagyok-e az, kinek egykor a szabad ég alatt fatuskó
11 XVIII|              hever? Én vagyok-e az, ki egykor az utcán kutyától rabolt
12 XVIII|                Hah, én vagyok-e az, ki egykor megsértetett, s ki tíz év
13 XX   |                haj - folytatá János.~- Egykor - tevém hozzá -, egykor
14 XX   |                Egykor - tevém hozzá -, egykor milyen zöldek valának e
15 XX   |                és most olyan sárgák.~- Egykor - szóla János -, egykor
16 XX   |                Egykor - szóla János -, egykor fekete volt hajunk, és most
17 XX   |  következményeként amaz eszmének, hogy egykor örök idõkön át fogok fekünni
18 XX   |              azon néhányakat, kik õket egykor ismerék. És a történet hallgat
19 XX   |               úrfiaknak testvérei, kik egykor fattyúnak gúnyoltak, most
20 XXII |              tette és gondosan ápolta. Egykor hasonló foglalkozása közben
21 XXII |            mulatni, ingerkedni, miként egykor Bálinttal, kinek hirtelen
22 XXIV |             kit fiad a sárból emelt ki egykor az utcán; én azon koldus
23 XXIV |              én azon koldus vagyok, ki egykor nagyúr volt, kinek te nyerted
24 XXVI |               nyugszik mellette, kinek egykor oly nemeslelkû gondviselõje