Rész

 1 III  |      végtelen tengerét sejteté velem keblében.~Róza, én szeretlek
 2 IV   |     meg: mi bajod? Mit akartál velem tennap? - szóla.~- Mit akartam?...
 3 VII  |     erõnek erejével vívni akar velem, de azért sem éri célját,
 4 VII  |     Igen - felelt az.~- Jer be velem, jertek be mind a ketten -
 5 VII  |       kérdem: meg fogsz-e víni velem, vagy sem?~- Ismét ez a
 6 VIII |      hogy valaki beszélni akar velem.~- Tudod parancsolatomat -
 7 XII  |        a szél ragadta szemközt velem. Szibériai idõ volt... s
 8 XIII |     vagyok.~- Örülök... tessék velem tartani - mondám.~- Szívesen... -
 9 XIV  |      nem haszonlesésbõl kötött velem barátságot... ha szövetségünket
10 XV   |   indulok, mindjárt. Eljössz-e velem, Gáspár?~- Elmegyek-e? Hova
11 XVII |   János, aki mindig ingerkedik velem - szólt fiam.~- Melyik János?~-
12 XVII |     természet köteléke egyesít velem, és mintha fájt volna, ha
13 XIX  |      alapköve, te megosztottad velem a nyomort, én megosztom
14 XIX  |        egyimástól, tehát te is velem fogsz jõni, remélem...~-
15 XX   |      és õ talán föl is szállna velem, ha szabad kényére ereszteném.~-
16 XXII |     tartózkodásodat tudathatod velem, ha évek telnének is bele...~-
17 XXII |        egyszer kezet szorított velem Bálint, aztán Jánossal,
18 XXV  | bámulták; te pedig nem jöhetsz velem, mert nem akarom, hogy miattam
19 XXV  |       fektet az éhhalál.~János velem jött. Lehánytam fényes öltözeteimet,
20 XXVI |   miután tizenhat évet töltött velem e szomorú magányban. Már
21 XXVII|    vele?~- Fiatalember, jöjjön velem - mondám.~- Hova? - kérdé.~-
22 XXVII|       állhatok ellen.~S eljött velem erdei völgyembe.~- Mi ez? -
23 XXVII|        lesz ismét.~- Jöjjön ön velem, nemes jótevõm, lakjunk