Rész

 1 I   |          Semmit nem kérek tõled többé, teremtõm, megelégszem eddigi
 2 II  |        ha szeretsz, ki ne ejtsd többé e nevet elõttem.~- Megengedj,
 3 II  |        de hagyjuk õt; nem fogom többé említeni, ha úgy kívánod.
 4 III |        mert ugye, nem válunk el többé?~- Elválni? Tõled? Soha!...
 5 IV  |      sejteni: hol járt az esze. Többé nem híttam õt Rózához, de
 6 VI  |    mikor már nincs min rágódnia többé!... Isten hozzád, világ!~
 7 VIII|        Nem fogjuk egymást látni többé, Máté...~- Talán...~- Soha...
 8 VIII|         Talán...~- Soha... soha többé!~- Magad nem akarod?~- Én
 9 XI  |          De különben sem vívnék többé az életben... tapasztaltam
10 XI  | megérdemled.~- Olyan jót nem ad többé, mint ön volt, uram.~- Eh,
11 XI  |  koporsót födelével. Nem mertem többé rátekinteni Rózára; óh,
12 XIII|       mert a bor nem ártott meg többé, úgy hozzászoktam, s eszerint
13 XIV |     tapasztaltam, hogy a bornak többé semmi hatása nincs rám,
14 XVII|  fillérrel, hogy meg sem látunk többé?~- És ha meglátsz?~- Tehát
15 XIX |   szerencsétlen nem tért vissza többé a fogadóba, hova megérkezésemkor
16 XIX |      betegen érkezett hozzám, s többé el sem mehetett. Többheti
17 XXII|         s midõn már nem valának többé virágok, csókokat hozott
18 XXII|       és azután nem fogom látni többé soha, soha. Nem hiszem,
19 XXII|        mélyedtem... nem az volt többé eszemben, hogy gyermekemet
20 XXII|      rohannánk!~- Számára nincs többé menekülés...~- Nincs? De
21 XXV |         midõn már senkije sincs többé, most hagynám el önt? Nem,
22 XXV |    közösen viseltük. Nem valánk többé úr és szolga. Bejártam koronként
23 XXV |          s hol senki nem ismert többé. Üggyel-bajjal szereztem