Rész

 1 I    |        kézzel akarok leírni?... Talán jobb, ha olvashatatlan lesz,
 2 II   |        de akkor hazudtam... ah, talán ezért szállt rám az átok?
 3 II   |           Ne tovább, Boldizsár. Talán igazat beszélsz. Nincs változóbb
 4 III  |     reméltem, nem tudtam volna, talán már ott volnék, hol a megrepedt
 5 VI   |    siettem! Ötpercnyi késedelem talán ötvenévi átkot hárított
 6 VII  |          szólt oly hangon, mely talán akarata ellen esedezõ lett.~
 7 VIII |  egymást látni többé, Máté...~- Talán...~- Soha... soha többé!~-
 8 VIII |        tõlem... mert nem leszek talán oly szép, mint egykor valék;
 9 IX   |    sikoltott föl csókomra. Vagy talán szemrehányást akart tenni
10 XI   |        sokat meghozott magával; talán engem sem fog végképp elmellõzni.
11 XI   |      innen, itt nem maradhatok; talán messzire megyek, de visszatérek
12 XI   | asszonyom, mert nevemmel együtt talán balsorsomat is öröklötte
13 XII  |       Egy úrhoz nézek be, ebben talán csak lesz egy kis könyörület.
14 XIII |         Mi lett úgy belõled?... Talán boldog vagy, mert kiszenvedél.~
15 XV   |    volna, és nem volt mibõl; ki talán a legnagyobb ínségben sanyarog,
16 XVII |       válaszolt a megszólított. Talán se nálad, se máshol?...
17 XX   |        mennybe kívánkozom, és õ talán föl is szállna velem, ha
18 XX   |       fegyver lett volna nálam, talán keresztülszúrtam volna azt
19 XXII |       annak idejében valahogyan talán izé... keresztapa kellene,
20 XXII |       ha hosszabb életû lennék, talán sokan fognák megsiratni
21 XXIII|        azonban egyre dübörgött, talán még jobban, mint elébb.
22 XXV  |        pedig most hetvenéves, s talán nincs hetven szál haj fejemen.
23 XXV  |      ketten vagyunk: õ és én.~- Talán nemsokára csak egyikünk