Rész

 1 II   |        még?~- Egy bötüt sem...~- No lásd, én azt gondoltam,
 2 II   | Barátomtól hallani ilyet: fáj.~- No, hiszen ezt csak a szerelemre
 3 IV   |          én is szeretem Rózát... no, ne ugorjál föl, ne szakíts
 4 VII  |    könnyet is ejtesz rá? Mit?... No, ne bolondozz hát! Hiszen
 5 XI   |      nehezen lesz belõle valami. No, isten áldjon meg, jó fiú.~-
 6 XII  |       arra a valódi szerelem!... No, vallja meg már, hogy van
 7 XII  |       meg az isten kegyedet...~- No, ha már nem maradhat, hát
 8 XII  |          Nem akarám elfogadni.~- No, vegye el már, tegye meg
 9 XIV  |        Csak úgy adtam neki, hogy no; szegény fráter volt, látod.
10 XVII |      elégedve...~- Meg? Apám!... No, azon örülök, mert mi is
11 XVII |     korholá jószívûleg fiamat.~- No, nézd, apám, örökké úrfinak
12 XVII |         szívességed mellett...~- No már látom, hogy mindnyájan
13 XVII |          látogatott meg, pajtás. No, csakhogy már a te eszed
14 XIX  |    Gvadányi, vagy hogy is híják, no... és elkezdett rigmusokban
15 XIX  |         az emberrõl a ruhát...~- No, semmi, lesz más, amennyi
16 XX   | szerencsésen el is vesztettem... no, semmi! Holnap ismét arra
17 XX   |               Hát hiszen jól van no; tudja, úrfi, hogy én nemigen
18 XXII |        vadat csak gondolni is!~- No, ha megígéri, úrfi, hogy...~-
19 XXII |   gondolt már erre, Bálint úrfi? No, ki hinné, hogy ilyen messze
20 XXVII|          kunyhóba, és ne félj... no, jer.~Reszketve lépett be.~-
21 XXVII|          lottérián vagy akárhol. No, isten veled. - - -~Néhány
22 XXVII|    eljátszottad?~- Mindenemet!~- No, semmi; mindjárt megmondom,
23 XXVII|        él, az áldott teremtés!~- No látod... látod... hát nagyapád,