Rész

 1 II   |        mondod is, kezdem hinni - felelt õ.~- Hidd el, hogy az vagyok,
 2 II   |        Megengedj, édes barátom - felelt õ -, de nem tudhattam, hogy
 3 III  |      cselédjét.~- A kisasszony - felelt az.~- És?~- Más nincs; csak
 4 VI   |           Jól van hát, távozom - felelt Ternyei -, de ha nem akarnak
 5 VI   |             Egy szegény leányé - felelt az asszonyok egyike.~- Leányé -
 6 VII  |    Ternyei szolgájától.~- Igen - felelt az.~- Jer be velem, jertek
 7 X    |       téged”... „Mit én bánom! - felelt a boldogtalan -, én szeretni
 8 XV   |    Szépet, barátom, gyönyörût! - felelt õ. - Azt álmodtam, hogy
 9 XVI  |       kegyed?~- Néhány hét óta - felelt a beteg bágyadt, lassú hangon.~-
10 XVII |        kérdém.~- Semmi, semmi! - felelt. - Míg az ember gazdag,
11 XVII | kalapomat tette föl.~- Valóban - felelt Ternyei, s átvette a maga
12 XIX  |        kérdém.~- Azt nem tudom - felelt Jancsi -, hanem amint elesett,
13 XIX  | csakugyan pénztárnokom vagy... - felelt Hiripi, egyik bámulásból
14 XIX  |     itallal...~- Nálad maradok - felelt Hiripi -, nálad maradok
15 XX   |           Rég tudom én azt már - felelt János -, hogy önön nem fog
16 XX   |             És ha úgy lenne is - felelt Jánosnak -, mindaddig büntetem
17 XX   |        Ej, e szót ne használja - felelt fiam - mert ezért megharagszom.
18 XXII |        jól gondolkodott, János - felelt fiam -, becsületére válik
19 XXII |         vonásaidat látni, apám - felelt õ -, mert már nem soká látom,
20 XXIII|  Jánosnak.~- Maradjon ön, uram - felelt õ -, hiszen mi elvégezzük...~-
21 XXIII|          Nem, uram, eltette ön - felelt János.~- Úgy jól van! -
22 XXV  |         örömre számolhatnék én - felelt János -, micsoda örömre
23 XXVII|       Igen jó volna ez, bátyám - felelt õ -, hanem megvallom, hogy