Rész

 1 II   |      nevet elõttem.~- Megengedj, édes barátom - felelt õ -, de
 2 IV   |        az enyémet.~- Beteg vagy, édes barátom, beteg; de remélem,
 3 IV   |    lemondanod Rózáról. Mondj le, édes barátom. Tudod mit? ha lemondasz:
 4 VII  |         fiamhoz.~- Isten hozott, édes barátom! - kiálta felém
 5 VIII |         fájdalmat okozott. De ez édes teher alatt elfelejtém,
 6 VIII |          Ez kegyetlenség!~- Nem, édes lelkem, én nem akartalak
 7 VIII |    közeledben...~- Ne búcsúzzál, édes angyalom, még látjuk egymást...~-
 8 XI   |          nyugszol, itt enyészel, édes idvességem! - kiálték föl.~
 9 XIII |       Hadd el azt a golyhóságot, édes pajtásom. Tudod-e, mit mond
10 XVII |          elérzékenyedve.~- Uram, édes jó uram! - kiálta föl õ
11 XVII |        azért megbocsáss, kedves, édes barátom... de már mindegy,
12 XIX  |     áldozatot ne követeld tõlem, édes pajtásom...~- Csakugyan
13 XX   |        szó.~- De hát mit tegyek, édes Jánoskám? Lovagolni csak
14 XXII |          apám?~- Legkevésbé sem, édes fiam!~- Oh, milyen jó vagy...~-
15 XXII |         eszemet?~- Csillapuljon, édes jó uram! - esedezett János.~-
16 XXVII|         fiam, kit a te nagyapád, édes öcsém, akasztófára juttatott.~-
17 XXVII|       Csak maradjunk a bátyánál, édes öcsém. Nos, hogymint vagy...
18 XXVII|          forintot...~- Köszönöm, édes bátyám, de még nincs rá
19 XXVII|         erõltetett.~- Ne higgye, édes bátyám - menté nejét a fiú -,
20 XXVII|        engemet kimondhatatlanul, édes bátyám.~- Láttam, öcsém,
21 XXVII|       élni.~- Amint parancsolja, édes bátyám!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
22 XXVII| féltettem.~- Tehát hol keressem, édes bátyám?... Oh, most már
23 XXVII|              Szívesen, szívesen, édes öcsém!~Elment. Követém lépteit