Rész

 1 II   |          Ki ne remélne! A remény olyan olcsó áru, mit a legszegényebb
 2 III  |       hiszem, hogy a mennyország olyan szép, mint most a föld.~
 3 IV   |          tiéd vagyonom fele. Na, olyan nagylelkû leszek.~- Nagylelkû?
 4 VII  |     fogsz jelenni...~- Csakugyan olyan gyáva vagy, amilyennek tart
 5 XI   |      gazdát, mert megérdemled.~- Olyan jót nem ad többé, mint ön
 6 XII  |          beszélje el történetét; olyan kíváncsi vagyok rá...~-
 7 XII  |         Az igaz, hogy nem vagyok olyan boldog, mint mikor azt az
 8 XII  |       szobámban, mert bizony nem olyan a ruhája, hogy meg ne fázhatott
 9 XIV  |        sem láthattam tisztán.~Ez olyan különös este volt.~Végre
10 XV   |          maradt volna pálinkára; olyan jólesnék megöblíteni a torkomat...~-
11 XV   |         hanem az igaz, hogy majd olyan szép álom, mint a múlt éjjeli.~-
12 XVII |        sokkal szebb volna, éppen olyan volna, mint én.~- Nem hallgatsz?
13 XVII |     bosszankodással. - Ah, uram, olyan pajkos ez a gyerek, hogy
14 XX   |          valami zaj éri a fület, olyan különösnek tetszik. Közönséges
15 XX   |       másforma, mint különben... olyan mintha nem a jelenben volna,
16 XX   |       valának e levelek, és most olyan sárgák.~- Egykor - szóla
17 XX   |    jövendölt, mert fiam nem lett olyan vén.~- És ma különös okom
18 XXII | énelõttem sem szép, milyen lehet olyan szemek elõtt, apám, melyek
19 XXIV |          nagy fáradalmai voltak, olyan nagyok, milyenek csak embernek
20 XXVII|         alávaló, az igaz, de nem olyan, mely hozzád hasonlót illet.
21 XXVII|          ellenszenv... feleségem olyan félénk kis bohó, mint az
22 XXVII|       legártatlanabb mulatság, s olyan, melyet ahelyett hogy megunnánk,