Rész

 1 II   |        õ volt életem átka, és mégis sóhajtok nevére. Õ volt
 2 II   |        egy ily hazugság. S ha mégis, ha mégis!...~Ki ne ismerné
 3 II   |      hazugság. S ha mégis, ha mégis!...~Ki ne ismerné az elsõ
 4 II   |       azonfölül kártyás; s én mégis hittem, hogy õ barátom.
 5 VII  |  bennem az atyai szeretetnél; mégis erõsebb volt, mint ez. Elõbb
 6 VII  |       gondolám.~- De Máté, te mégis rettenetes ember vagy -
 7 VII  |       felénk közeledni. Ez õ; mégis eljött, gondolám. Néhány
 8 VII  |       Közelebb, közelebb...~- Mégis? Na...~- Így!~Szemközt álltunk.
 9 X    |      nem fogja õt elvenni, és mégis odaveté magát az ön karjaiba.
10 X    |       nemeslelkû leány, és ön mégis oly nemtelenül viselé magát
11 XII  |   búfelejtésül szeretek. Néha mégis erõt vesz rajtam a bánat,
12 XIII |    nagy a tudománya - - - - - mégis a világtól el vagyon felejtve,
13 XIV  | semmit sem várhatott tõlem, s mégis ragaszkodott hozzám.~Együtt
14 XVI  |    átszenvedtem már, s ez itt mégis megdöbbentett, oly nagy
15 XVII |  mégiscsak a második, és Náci mégis csak a harmadik... de hiszen
16 XVII |   igazság szerint... én pedig mégis csak az elsõ vagyok. Ugyan
17 XVII |     nap elõtt nyertem.~- Vagy mégis - folytatám -, felét mintegy
18 XX   |       szél nem fúj, s a fáról mégis hulladoznak a levelek...~-
19 XXII |       füleimet bedugtam... és mégis mindent hallék!~Vagy csak
20 XXII |   menekülés...~- Nincs? De én mégis megmentem, kiragadom a hóhér
21 XXV  |  tizenöt év óta nem láttam, s mégis megismertem, mert tizenöt
22 XXVII| költöm, uram, dehogy!~- De ha mégis elköltenéd... várj, gondoltam