Rész

 1 VI   | gyermekemnek, fiamnak és... és... hah, hogy erre még eddig nem
 2 VIII |  szemrehányások idejének, mert... hah, Máté, mi lelte karodat
 3 VIII |         volna, mint Ternyeivel.~- Hah, férjemmel! - sikolta Róza.~-
 4 VIII |           kezemen jegygyûrûjét.~- Hah - folytatá örömmel -, e
 5 XI   |          csontjaik koccanásait.~- Hah - kiálték föl -, minden
 6 XI   |        meggyilkollak. Nyisd ki!~- Hah, zsivány... haramja...~-
 7 XI   |      töltött fegyver van nálam.~- Hah, csakugyan zsivány...~-
 8 XII  |  kétségbeesésével néztem körül, s hah, mily szerencse, nem messze
 9 XIII |             Meglehetõsen.~- Igen? Hah!... E csárda meg nem érdemli
10 XIV  |           Én hitelezõ, hahaha!... Hah, ezer átok, és mégsem hoztak
11 XV   |        gyermekem és... Ternyei... hah!~Tíz év óta nem voltam itt.~
12 XVI  |    hirtelen világot, hogy lássak. Hah, szóljon, nem Izabella vagy
13 XVI  |      nézni becstelen leánytok?... Hah...~Kínos sóhaj szakadt ki
14 XVII |         Az ajtóban találkoztam... hah, kivel?~Ternyeivel.~Csavargásaimban
15 XVIII|        párolgó, fûszeres étkeket? Hah, én vagyok-e az, ki egykor
16 XX   |      billentett rá fejecskéjével. Hah, ez a fejbillentés! Ez fölbonthatná
17 XXII |        azon, ha ezen ember... - - Hah, tehát apádat is megölöm -
18 XXII |             Csakugyan való tehát? Hah, és mi itt henyélünk gyáván,
19 XXIII|           világot vittem volna.~- Hah - kiálték föl útközben -,
20 XXVII|          akasztófára juttatott.~- Hah, az ördögbe! - kiálta föl
21 XXVII|         És ásni kezdett. Ásott.~- Hah, aranyak! - kiálta föl.~-
22 XXVII|          nagyapád?~- Igen, meg.~- Hah!... Béke hamvaira... béke