Rész

 1 II  |         mégis!...~Ki ne ismerné az elsõ szerelmet, e váratlan kedves
 2 II  |            szemeimet fölemelni. Az elsõ szerelem visszavezeti a
 3 III |           is megásva alattam, mely elsõ szavamra megnyílik, hogy
 4 III |        pihennek. Mert, lásd, én az elsõ pillanat óta, hogy találkoztunk,
 5 III |    szeretjük egymást, s a szeretõk elsõ pillanatban is régi ismerõsek.
 6 IV  |      Rózához? - kérdém Ternyeit az elsõ látogatás után, melyet vele
 7 IX  |           IX.~Ahogy fölgyógyultam, elsõ gondom volt fiam anyját
 8 X   |        hogy ez a könny nem volt az elsõ e napokban. - Szerencsétlen
 9 X   |         elõször, és ezen hajlék az elsõ, melybe beléptem... és tudja-e
10 XI  |      elhagyám: keleten a szürkület elsõ nyoma látszott.~Mentem,
11 XII |         emberek, mint városban. Az elsõ háznál, melybe bementem,
12 XII |          Beértem volna holtomig az elsõ szeretõmmel, soha másra
13 XV  |         igaz, azt tartják, hogy az elsõ szerencse ritkán jó; hanem
14 XVI |          meg magát. Ezt fölkeresni elsõ gondom volt. Roskadozott
15 XVI |      laknak?...~- Erre fölfelé, az elsõ szomszédban.~- Köszönöm.
16 XVII|     emlegeti; pedig tudja, hogy az elsõ vagyok az iskolában.~- Az
17 XVII|          vagyok az iskolában.~- Az elsõ vagy, fiacskám? - kérdém
18 XVII|             én pedig mégis csak az elsõ vagyok. Ugyan haragusznak
19 XVII|        hogy õneki semmi sem fáj.~- Elsõ feleségem halála után nemsokára
20 XX  |      mintha õ volna ezen összegnek elsõ száma; az a Deregi, aki
21 XX  | iskolatársam is volt, s aki, midõn elsõ voltam, hozzám legközelebb
22 XXII|          éppen ekkor lövellte szét elsõ sugárait... tenyeremet szemeim