Rész

 1 II  | mintául szolgált az istennek, mikor az angyalokat teremtette...~-
 2 III | mondok. Neved Andorlaki Máté. Mikor én e nevet hallottam, mielõtt
 3 VI  |    Minek szenvedjen az ember, mikor oly könnyû menekülni minden
 4 VI  |      hogy maga essék le róla, mikor már nincs min rágódnia többé!...
 5 VII |   Élet-halálra!~- Máté, Máté, mikor gyógyulsz már meg?~- Majd
 6 VII |        jól van, tehát kardra! Mikor és hol?~- Mindegy akármikor
 7 XI  |  amint lehet; mert nem tudom, mikor adhatok ismét. De legyen
 8 XI  | mentem, és már messze jártam, mikor eszembe jutott, hogy a szegény
 9 XII |     sötétsége, mint Golgotán, mikor az isten fia feszíttetett
10 XII |     vagyok olyan boldog, mint mikor azt az egyet szerettem.
11 XIII|       isznak.~És egyre ittam, mikor ihattam; de lassanként már
12 XIV |   barátom az asztalra vágott, mikor bejött.~- Ez? Hm, errõl
13 XVII|     apja voltál gyermekemnek, mikor hálálhatom ezt meg?~Jancsi
14 XVII|     úrfi - folytatá Jancsi -, mikor marad már egy pillanatig
15 XVII|      vagyok egynek sem adósa. Mikor úgy jókedvemben találnak,
16 XVII|  meglátsz?~- Tehát eljössz?~- Mikor?~- Holnap... azaz ma estére.~-
17 XIX |    hogy ahova esett az utcán, mikor kilökték, ott fekve is maradt;
18 XIX |       régi jó idõkben, tudod, mikor...~- De mi jutott eszedbe?
19 XX  | barátom, vénülünk lassanként. Mikor születtél?~- Nem tudom az
20 XX  |     Mintha tennap lett volna, mikor ön hosszú távolléte után
21 XX  |      azért észre sem vesszük, mikor egyszer hanyatt esünk, bele