Rész

 1 II   |         az ily szegény is, mint magam vagyok.~- S mennyire vagytok
 2 III  |       ezelõtt; te lehulltál, én magam nem akartam az égen maradni,
 3 IV   |          hisz ez nem tréfa...~- Magam is azt tartom, hogy nem
 4 VI   |         öngyilkosság.~- Megölöm magam! - ezzel végzém. - Nem akarok
 5 X    |      voltam illetõdve, hogy tán magam is sírva fakadtam volna;
 6 XI   |          hova mehetne ön?~- Azt magam sem tudom, mondtam már,
 7 XII  |       nekem hozta a víz.~- Ez a magam kalapja volt - mondám -,
 8 XIII |      magamban. Az italnak adtam magam. Ami kis pénzre tettem szert,
 9 XIII |    barátom! - szólított meg egy magam korabeli ember, ki eddig
10 XIII |        velünk, mit gondol ön?~- Magam is azt tartom - válaszolék.~-
11 XIV  |       lelt, Gáspár? - kérdém, s magam is csaknem elmosolyodtam
12 XIV  |     ilyen kép!”~Valóban, szinte magam is örültem, amint végignéztem
13 XIV  |      meleg futott végig rajtam, magam sem tudom; de szinte megrázkódtam
14 XVII |        Jól tette. Az õ helyében magam is ezt cselekedtem volna.
15 XVII |         Mit hallok?~- Néha-néha magam is játszom.~- Lehetetlen!~-
16 XXII | Jánossal, aki sápadt volt, mint magam... s ment kifelé...~Az ajtóban
17 XXIII|        várost; kiásattam fiamat magam, és elvitettem messze, messze...
18 XXV  |    kunyhóban, melyet ide építék magam Jánossal; kevés embert láttam
19 XXV  |      helyét is el akarná mosni.~Magam valék kunyhónkban, s aggódva
20 XXVI |        Már tíz esztendeje, hogy magam vagyok, egyes-egyedül.~A
21 XXVII|     alacsony sorsból való, mint magam, s megszokta a munkát, és